„Másrészt, levonva a 2014-es Occupy tanulságait, a tüntetők a városban szétszéledve, egyik helyről a másikra vonulnak véletlenszerű pontokon. A közösségi médián (elsősorban a Telegram nevű appon) terveznek, ahol demokratikusan, legtöbbször szavazással döntenek a legjobbnak ítélt taktikákról. Ezt a szervezési módszert pedig a kormány nem tudja hatásosan lekövetni vagy választ adni rá.
Ezzel a taktikával, mint a víz, ők is áramlanak, beáramlanak mindenhova a városban. Vízcseppenként összeállva válnak Hongkong harcos lelkévé.
Terry, egy másik ismerősöm, beszélt nekem Bruce Lee szimbolikus erejéről is. Az ő kung fu forradalma tette világszinten ismertté Hongkongot, így a »légy víz« mottóban felrejlik a Hongkonghoz tartozás elemi igénye is.
A kérdés, mint minden elhúzódó tüntetéssorozatnál, hogy meddig bírják fenntartani az érdeklődést. Jennifer szavaival élve, már szinte »begyakorolt koreográfiává« váltak a megmozdulások és a rá adott rendőri válaszok. Bár elérték, hogy a főminiszter Carrie Lam visszavonja a kiadatási egyezményt, mégis olyan kantoni szót használt erre, amely azt sugallja, hogy bármikor újra beterjesztheti.
A tüntetők azt akarják, hogy tényleg meghallják a hangjukat, és valódi gesztusokat tegyen a vezetés.”