A kioktatás

„Az Egyesült Államok felszólította Németországot, hogy küldjön katonákat Szíriába, amire a német politikusok, élükön Gerhard Schröder volt kancellárral, meglehetősen felháborodottan reagáltak, visszautasítva az arrogáns amerikai üzenetet. Így szól a minapi hír, amely, összevetve hasonló aktuális eseményekkel, kristálytisztán rávilágít az Európai Unión belül egyre gyakrabban előforduló élethelyzetre, a kettős mércére.

Ebből a gyakorlatból kiindulva a magukat fejlettebbeknek tartó nyugat-európai társadalmak rendszeresen kioktatják az unióhoz később csatlakozó, szerintük elmaradottabb keletieket. Teszik ezt azért, mert bár nem élték meg a szocializmus évtizedeit, ennek ellenére meggyőződéssel vallják, hogy ez az időszak teljesen elbutította a keleti blokkban élőket. Ettől függetlenül is évszázados tradíció, hogy a »Nyugat« mindig is lekezelte a kelet-európai országokat. Emberöltőkön keresztül vindikálták maguknak a jogot, hogy ne csak kioktassanak, de a »rossz tanulókat« meg is leckéztessék a politikai nyomásgyakorlás eszközével.

Így lettek a nyugati liberális fősodortól eltérő országok a lesajnált alsóbbrendű blokkból másként gondolkodó, renitens országok csoportjává, amelyekre azért bizonyos időszakokban és bizonyos célok érdekében folyamatosan szükség volt. Használták őket. A XX. századi háborúkban például nem szövetségesként, hanem csatlósokként tekintettek rájuk. A béke éveiben pedig főként piacok és alapanyag-termelők lehettek, ha bármiféle megbecsülést akartak elérni a nyugati világ vezetőinek szemében.”