„Ha jól belegondolunk, ezt a végül is a klímaváltozással magyarázott riadót már jó néhány évtizeddel, ha nem évszázaddal ezelőtt be lehetett volna vezetni. Nyugat-Európa szalonkommunistái, akiket mostanában zöldeknek és liberálisoknak titulálnak, már hosszú idő óta készítik elő a terepet földrészünk kiárusítására. Az első világháborút követő időszak kitűnően megfelelt a világ más tájairól elzavart kommunistáknak, hogy beágyazódjanak a nyugati kényelembe. Párizsban, Berlinben, Bécsben és még számtalan más nagyvárosban telepedhettek le az akkor már a keletre küldött Lenin szervezte Szovjetunió barátai. A haladó, felvilágosult és ateista baloldal.
Az élet minden területén ott voltak. Az iparban, a mezőgazdaságban, sokan a tudományokban és a művészetek izmusaiban. Nemcsak divat volt, hanem egyenesen jól jövedelmező foglalkozás is kommunistának lenni. A szégyenteljes, az első világháborút lezáró békediktátum aztán kialakította azokat a frontvonalakat, amelyek meghatározták nemcsak Európa, hanem a világ egészének mozgásmódját. A nemzetközi szocializmusra válaszul létrejött a nemzeti szocializmus.”