Ugyanott

„Aki ennyire gyakran beszél forradalmakról és azt állítja, hogy ezeket neten is megrendelheti azzal a biztonsággal, ahogy egy mp3-lejátszót is be tud szerezni az Amazonon, azzal gyanúsítható, hogy egy szervezett illúziós csoporthoz tartozik.

Szokásaink külső megváltozása nem érintette belső világunkat. A technikai és fogyasztási keret egyértelműen fejlettebb. Az erkölcsi és mentális állapot régi. Ez nem meglepő. Mindaz, amit 1989 után hamisítottunk, ugyanazt a tartalmatlanságot csomagolja újra és újra. Folytatódik a román inadekvátság és bovarista elvárásainak drámája anélkül, hogy érintené a földet. Következésképpen 1989 óta vidáman gurulunk lefele hol nevetséges, hol pedig bájos alibik és amnéziák zuhatagának lépcsőfokain.

Csak csorbítatlan önmisztifikációs képességünk képes megbirkózni ezzel az óriási koholmánnyal.

El tudják képzelni, például, Ludovic Orbant, amint azt nyilatkozza a választás utáni első sajtókonferencián: legyőztük a PSD-t ! Győzelmünk annál is nagyobb, hogy az USL-s társunkat győztük le, aki testvérünk volt a törvénysértésekben és az ügyletekben! A mi győzelmünk az elvek győzelme! A demokrácia, végre, jó kezekbe került! Vivát!

És el tudják képzelni Románia jelenlegi elnökét, amint büszkén kijelenti, rögtön a győzelem után: én, az USL volt potenciális kormányfője, én, a győzelmekkel terhes és egyetlen döntetlennel (Năstaséval, a házaim számában) rendelkező politikus, én, aki mormogás nélkül áldásomat adtam a sokoldalú Dăncilă trónra ültetéséhez, én hozom a nagy hírt! A rémálomnak vége! Most kezdődik a jogállam!”