Tenni is kell a hazánkért

Gergi-Horgos Mátyással, a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram egyik ösztöndíjasával beszélgetett a Mandiner.

A Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram minisztériumokban kínál szakmai gyakorlati lehetőséget a nemzeti közigazgatás iránt érdeklődő fiatalok számára.

Heincz Barnabás interjúja.

***

A University of Aberdeenen végeztél politika és nemzetközi kapcsolatok szakon. Mennyire tudtad itthon felhasználni a skót egyetemen tanultakat? 

Most a munkám során stratégiai elemzéssel foglalkozom, amiben nagy segítséget jelent a publikáció központú angol rendszer. Aberdeenben nem kell PhD-zni, hogy a diák kutathasson. Már az első évtől kezdődően vannak projektek és kutatások. Személyes meglátásom szerint most már a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is ebbe az irányba halad. A munkám során az angolszászokra specializálódtam, amiben

A Miniszterelnökségen dolgozol. A bürokrácia és a közigazgatás hallatán elsőre senkinek sem ugranak be pozitív asszociációk. Mi vitt téged erre a pályára a Közigazgatási Ösztöndíjprogram keretein belül? 

Tizennégy éves korom óta erre a pályára készülök, mindig is nemzetközi kapcsolatokkal és diplomáciával akartam foglalkozni. Hosszú távon a cél egy magyar külképviselet lenne, nem csak angolszász, hanem spanyol területen is. Bár esetemben vonzó lehet a magánszféra, úgy érzem, ha tanulunk, tenni is kell a hazánkért. Nagyon sokan állunk e cél mellett elhivatottan. 

Milyen életpályamodell áll egy mai fiatal előtt a hazai közigazgatásban? 

Nehezen behatárolható. Mindig van esély arra, hogy feljebb lépjen ember. Én azt veszem észre a környezetemben, hogy elég nagy a verseny. Sokan akarnak bekerülni, sok tapasztalat kell a boldoguláshoz. Az alsóbb szinteken lehet létszámhiány, de ez nem jellemző.

Szeretnél végig a pályán maradni, vagy idővel ingáznál a magánszféra és az államigazgatás között? 

Mindenképpen szeretnék végig maradni, azonban nem tartom kizártnak az utóbbi lehetőséget sem. Mindig szükség van friss tudásra és tapasztalatra. Újonnan vannak olyan területek, amik egy kicsit államiak, kicsit magánok. Ilyen a turizmus, amely az egyik legdinamikusabban fejlődő terület. A Design Terminal is így növekedett: az állami közigazgatásból jött az ötlet, amit a magánszféra fejlesztett tökélyre. A közigazgatás szakembereket igényel, egyre többre és többre van szükségünk. Természetesen az elhivatottság sem utolsó… Talán a legszükségesebb.

Te hogyan javítanál a hazai közigazgatás jelenlegi problémáin? 

A legnagyobb probléma, véleményem szerint továbbra is a bürokrácia. Nagyon sok az átfedés a rendszeren belül. A bürokráciacsökkentés nem egyenlő a létszámleépítéssel. A rendszer nagyon sokat fejlődött; nemzetközi összehasonlításban az integrált kormányablak az leghatékonyabb fejlesztés. Spanyolországban és Franciaországban a mai napig nincsenek ilyen fejlesztések. Madridban majdnem minden papíralapon történik, nincsenek modern elektronikus platformok. A másik véglet Nagy-Britannia, ahol az e-közigazgatás már a csúcsra ért. 

Mit adott neked a Közigazgatási Ösztöndíjprogram? 

Elsősorban egy hatalmas lehetőséget. Már tavaly is jelentkezni akartam, csak akkor még nem volt diploma a kezemben, ami kötelező feltétel. Spanyolországban a madridi nagykövetségen töltöttem szakmai gyakorlatomat, ott ajánlották a programot. Az ösztöndíjjal azonban nemcsak tapasztalatot nyertem, hanem egy közösséget is, akikkel gyakran szervezünk programokat, nemcsak a közös munka köt össze minket.