A pária

„Ezzel szemben az igazság az – miként az egyik fő propagandagyáros, Bolgár György fogalmazni szokott –, hogy egymást érik a kiemelt fontosságú találkozók a világ vezetői és Orbán Viktor között. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a kínai államfő, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, az olasz belügyminiszter vagy az osztrák alkancellár egyetlen percet is áldozna egy jelentéktelen, elszigetelt páriára.

Ellenben egyre kevesebb bizonyításra szorul az a tény, hogy a nagyhatalmak vezetői és neves európai politikusok számára fontossá, sőt kifejezetten megkerülhetetlenné vált a magyar kormányfő, akivel nem csupán a kétoldalú kapcsolatokról, hanem világpolitikai kérdésekről is érdemes egyeztetni.

Tudják ezt persze idehaza is a sötét reménytelenség kufárai, de a tények sosem zavarták össze a politikai éleslátásukat. Gyorsan eldöntötték hát, hogy akinek fontos még a nemzet, a haza, a szülőföld és az anyanyelv fogalma, az szélsőjobboldali, nacionalista, egyszerűbben fogalmazva náci. Aki pedig meg kívánja állítani az illegális bevándorlást, ezért a legfontosabb számára Európa külső határainak megvédése a migránsok inváziójától, az populista.

Így lett Orbán Viktor mellett Salvini és Strache is a szemükben szélsőséges nacionalista populista. Naná, hogy találkoznak, összenő, ami összetartozik, mondják görcsös erőlködéssel, de lassan már ők maguk sem hiszik el ostobaságukat.

Még kínosabb, amikor Európán kívül próbálnak hitelteleníteni mindenkit, aki nem az ő vágyvezérelt külpolitikájukat követi. Miért nem Japánnal kötünk szorosabb szövetséget, miért Kínával, miért ápolunk jó kapcsolatokat az autokrata, sőt diktátor Erdogannal, Putyinnal, egyáltalán hogyan jövünk ahhoz, hogy önálló külpolitikánk legyen?”