Algír nem Gázaváros

„Algéria függetlenségével Franciaország elvesztette utolsó jelentős gyarmatát. Ez a tény, megfejelve közel egymillió fehér telepes (a Pieds-noirs) hazamenekülésével, komoly gazdasági- és politikai problémákhoz vezetett. Ezeket De Gaulle köztársasága mégis kezelni tudta, az ország nehezen, de túltette magát a nehézségeken. Ugyanez Izraelnek is sikerülne – mondhatnánk. És valóban, ha bármi is arra utalna, hogy egy leendő palesztin állam békén hagyná Izraelt, esetleg még partnere is lenne, a hasonlat akár még működhetne is.

Izrael 2005 nyarán teljesen kivonult Gázából: kivonta a katonáit, evakuálta a Gus Kátif nevű zsidó telepes-tömböt. A várakozások szerint most a területen nyugalom kéne, hogy legyen, önálló gazdasággal, ha nem is feltétlenül barátságban, de legalábbis hűvös békében a szomszédos Izraellel. Nagyjából, mint ahogy Algéria és Franciaország kapcsolata alakult az utóbbi fél évszázadban. Ezzel szemben a tavaly bár micvó korba ért gázai függetlenség következménye több ezer rakéta kilövése izraeli civil célpontok felé, terror-alagutak, gyújtó-léggömbök, folyamatos provokáció. Egy éve kezdődött a »March of Return«, vagyis a fegyverekkel, késekkel felfegyverkezett terroristák határra vezénylése, akik több tízezer, élő pajzsként használt civil közé vegyülnek. Az egyik oldalon a határt védő izraeli katonák, a másikon több tízezer szegény palesztin. A média-figyelem, az Izrael-ellenes hangulat garantált.

Emberélet nem számít, sőt, minél több a palesztin halott, annál szebben mutat a projekt a médiában. Aki ilyet szervez, annak egész biztosan nem a saját népének szabadsága, biztonsága, jóléte a célja.”