Közép-Európa az új identitás

„Éppen ezért várta annyira a kelet-közép-európai régió a Nyugat-Európához, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás pillanatát, mert azt remélték – pontosabban abban az illúzióban éltek –, hogy végre egy demokratikus államszövetség egyenjogú tagjaivá válhatnak, ahol megszűnik az alá- és fölérendeltség a nemzetállamok között, megszűnik a kelet-európaiakkal szembeni hagyományos lenézés és megvetés, a gőgös fölényesség.

Ám mélységesen csalódniuk kellett: nagyon hamar kiderült, hogy az unió nyugati, gazdagabbik és szerencsésebbik része újra másodrangúként tekint a régió országaira, polgáraira, akiket irányítani kell, meg kell tanítani a civilizált és modern életmódra, meg kell tanítani késsel-villával enni.

Másképpen fogalmazva a volt gyarmattartó nyugati hatalmak ha nem is afrikai országként, de afféle félgyarmatként tekintenek ránk, s ennek nap mint nap tanújelét is adják az Európai Unió különböző fórumain, lásd a bizottság arrogáns stílusát, antidemokratikus fellépéseit, illetve például a Magyarországgal és Lengyelországgal szemben elindított 7-es cikkely szerinti eljárás, amely a szavazati jog megvonásával is járhat.”