Európa jobbra fordul?
A Politico májusi cikke szemléletesen ábrázolta azon uniós államokat, melyekben előre tört, vagy hatalmon van a jobboldal.
Egy cselekvőképes Európa tervét nem egy európai szuperállammal lehet elérni.
A CDU-elnök Annegret Kramp-Karrenbauer válasza Macron francia elnöknek. Az írás eredetileg a Welt am Sonntag március 10-ei számában jelent meg, majd közölte azt a CDU portálja is.
***
Macron francia elnök pár napja felhívással fordult Európa polgáraihoz. Sürgősen kellene cselekedni. Ebben igaza van, mert sürgős kérdések merülnek fel: A jövőben kínai és amerikai stratégiai döntések határozzanak rólunk, vagy részt kívánunk venni aktívan a jövő globális együttélési szabályainak kialakításában? Közös választ kívánunk adni egy orosz kormánynak, amely erejét láthatóan a szomszédok gyengítéséből és destabilizációjából kívánja meríteni? Alá akarjuk vetni magunkat mások társadalmi és politikai elképzeléseinek, vagy magunk és mások számára a világban offenzíven kiállunk a reprezentatív pártdemokrácia, a parlamentarizmus, jogállamiság, individuális szabadság és szociális piacgazdaság fémjelezte „European Way of Life” mellett? Erre csak egy válasz adható: A mi Európánk erősebb kell legyen.
Én ahhoz a szerencsés generációhoz tartozom, amely nem élt meg háborút. Ezt egy olyan európai közösségnek köszönhetjük, amely levonta tanulságait a múltból, és amely tekintetét határozottan előre irányítja. Mi európaiak a világ egyik leggazdagabb és legbiztonságosabb régiójában élünk, azért mert konfliktusainkat a tárgyalóasztal mellett rendezzük egymással, és mert a szoros transzatlanti szövetséggel egy biztonságos védőfalat építettünk külső fenyegetések ellen.
Ennek ellenére sokan nyugtalanul tekintenek Európára. De nem szabadna félreértenünk Európa polgárait. Az európai ötlet melletti elkötelezettség olyan magas, mint még soha. Amit azonban a polgárok hiányolnak az EU részéről az világosság/egyértelműség, pl. amikor az EU közös döntés hozatala a venezuelai események kapcsán örökkévalóságnak tűnik. Hiányolják az útmutatást, amikor konfrontálódnak a digitális gazdaság és digitális munkaerőpiac jövőjével. Hiányolják a cselekvőképességet a migráció, a klímaváltozás, a terrorizmus és nemzetközi konfliktusok kapcsán.
Az előttünk álló EP választásokon ezért nem is lehet az a tét, hogy a mai EU tökéletlen status quo-ját megvédjük a populisták támadásaitól. Az Európa „mellett” vagy „ellen” kérdés fel sem merül a legtöbb polgár számára. Ehelyett
hogy az EU miként tud cselekvőképes lenni a nagy kérdéseket illetően, és miként tudja folytatni sikertörténetét a megváltozott globális keretfeltételek között. Itt először is a jólétünk alapjainak biztosításáról van szó. Az európai belső piacnál is a megtermelés áll a szétosztás előtt. A Gazdasági és Monetáris Unióval és az euró-övezet stabilizálásával jó utat választottunk. Ha azt szeretnénk, hogy a jövőben a vállalatainkat európai bankok finanszírozzák, közös belső piacot kell létrehoznunk a bankjaink számára. Ezzel egyidőben következetesen egy szubszidiaritáson, saját felelősségvállaláson és ezzel összekötött kötelezettségvállaláson nyugvó rendszerre építenünk. Európai centralizmus, európai etatizmus, az adósság közösségiesítése, a szociális rendszerek „európaizálása” rossz út volnának. De a konvergenciát a tagállamok között, az azonos életkörülmények értelmében, elérendő célként kell megfogalmaznunk. Ezért van szükségünk stratégiára a konvergencia támogatására, amely intelligens módon ötvözi a nemzeti és európai kezdeményezéseket.
Európai megközelítésre van szükségünk azon kérdésekben, hogy milyen technológiával védjük a klímánkat, amely lehetővé teszi a jó gazdálkodást, milyen intelligens rendszerrel tudunk emberek milliárdjainak ételt biztosítani, úgy, hogy megóvjuk a teremtést, mely kutatásaink vezetnek új gyógyszerekhez, amelyekkel betegségeket tudunk leküzdeni, és mi a válaszunk a klímát megóvó, de mégis individualizált közlekedésre. Közös kutatásokat és fejlesztéseket, technológiákat, közös EU-innovációs büdzséből kell finanszírozni, amely a „Future made in Europe” címkét hordozza magán. Egy új európai stratégiaképesség a jövő technológiát illetően nem vezethet a fair versenyt biztosító szabályaink kiiktatásához. De
amikor mások ezzel egyidőben protekcionista eszközökkel vagy állami monopolhelyzettel torzítják a versenyt. Európának kiemelt felelőssége van a globális klímavédelmet illetően. Ahogyan az anyagi stabilitásnál, úgy itt is a jövő generációk életkörülményeiről van szó.
Azonban az ambiciózus európai célok és értékhatárok kitűzésével még nem érünk el semmit. Ez az út csak akkor talál széleskörű támogatásra a társadalomban, ha sikerül a gazdasági és szociális szempontokat is úgy figyelembe venni, hogy a foglalkoztatottság és gazdasági erő megmaradjon és új fejlődési lehetőségek jönnek létre. Ezért kell a további végrehajtáshoz egy európai klímavédelmi paktum, amely nemzeti és európai demokratikusan legitimált szereplők bevonásával a gazdaság, munkavállalók és társadalom között köttetik. Végre kell hajtanunk azon fáradozásainkat is, hogy az adóelkerülés miatt ne torzuljon a verseny Európában. Ehhez be kell csukni az adóelkerülést lehetővé tevő kiskapukat, és be kell vezetni egy az OECD modell alapján nyugvó digitális adóztatást. Csak így fognak nemzetközi tevékenységet folytató konszernek ugyanolyan hozzájárulást tenni a szociális piacgazdaságunkhoz Európában, mint a mi KKV-ink.
Kifejezetten egyetértek Emmanuel Macronnal:
Schengent ki kell teljesítenünk. Ehhez az EU-ban meg kell állapodnunk a foghíj nélküli határvédelemről. Ott ahol a külső határt nem tudják vagy akarják nemzeti forrásokból védeni, ott a Frontexet gyorsan ki kell építeni és be kell vetni operatív határrendőrségként. Már a Schengen-határnál meg kell vizsgálni, hogy menedékkérelem (Asyl), menekültstátusz, vagy más beutazási jogcím áll-e fenn. Ehhez szükséges egy elektronikus ki- és beutazási regiszter, továbbá a Schengen-információs rendszer kiépítése, hogy a nemzeti és európai illetékes hatóságok közös és egységes adatrendszerként használhassák. Európa továbbra is kiáll azon humanitárius igénye mellett, hogy politikai menekülteknek és polgárháborús menekülteknek oltalmat biztosítson.
Az általunk megcélzott európai megoldások a menekültek felvételére és a gazdasági migránsok elutasítására eddig nem voltak végrehajthatóak. Nemzeti megoldások nem tudnak azonban sikeresek lenni, Schengen alapvető megkérdőjelezése nélkül. Ez azt jelenti, hogy a közös európai migrációs politikát a jövőben az egymással kommunikáló „közlekedőedények” elve alapján kell megszervezni.
De minél erőteljesebben teszi ezt az egyik terén, annál kisebb mértékben kell hozzájárulnia a másik téren.
Az EU-nak sürgősen javítania kell a kül- és biztonságpolitikai cselekvőképességét. Transzatlantinak kell maradnunk és ezzel egyidőben európaibbá kell válnunk. Az EU-nak a jövőben közös állandó képviselője kellene, hogy legyen az ENSZ BT-ben. Ezzel egyidőben egy Európai Biztonsági Tanácsban az Egyesült Királyság bevonásával közösen kellene döntenünk a közös külpolitikai pozícióinkról és megszerveznünk a biztonságpolitikai cselekvésünket. Amúgy Németországban is jó ötlet volna egy Német Biztonsági Tanács, amely a stratégiai vonalak kialakítását és a kül-, biztonság- védelem-, fejlesztés- és külgazdaság koordinációját látná el.
Már most együtt dolgozik Németország és Franciaország a jövő európai harcrepülőjén, más országok előtt nyitott a részvétel lehetősége. Következő lépésként egy olyan szimbolikus projektbe kezdhetnénk, mint egy európai repülőgéphordozó építése, ezzel is nyomatékosítva az EU globális szerepét biztonsági- és békehatalomként.
Ezzel egyidejűleg újabb perspektívát kell Afrikának és Afrikával teremteni. Az ott élő emberek érdekében, de sajátunkéban is szükséges egy stratégiai partnerség egyenrangú partnerekként. Ennek azonban konkrétan azt is jelentenie kell, hogy meg kell nyitni a piacunkat afrikai mezőgazdasági termékek előtt és le kell építeni az átfogó szabályozásokat és szubvenciókat ebben a kérdéskörben, méghozzá tabuk nélkül.
Az európai intézmények tevékenysége nem lehet morálisan felsőbbrendű a nemzeti kormányokkal való együttműködésben. Európa újraalapítása nem megy a tagállamok nélkül: ők adják a demokratikus legitimációt és identifikációt. A tagállamok azok, akik európai szinten fogalmazzák meg és hozzák össze saját érdekeiket. Csak ettől lesz az európaiaknak nemzetközi súlya. Európának a szubszidiaritásra és tagállamok saját felelősségére kell hangsúlyt fektetni, és ezzel egy időben a közös érdekért cselekvőképesnek lenni.
A mi Európánknak ezért két egyenjogú pilléren kell nyugodnia: a kormányközi és a közösségi metóduson. Egyidejűleg már régen esedékes döntéseket kellene meghoznunk és anakronizmusokat leépítenünk. Ehhez tartozik az EP koncentrációja Brüsszelre, és az EU-alkalmazottak jövedelmének megadóztatása.
Sok tagállam azon kihívás előtt áll, hogy egybetartsák a bevándorlás által heterogénebbé vált társadalmukat. Ez különös tekintettel igaz az iszlám irányzataira, amelyek nem összeegyeztethetőek a nyílt társadalmunkkal. Ezért az egyik nagy jövőt érintő kérdés, hogy Európából adhatóak-e impulzusok az értékeinkkel összeegyeztethető iszlám áramlat részére. Ehhez a felvilágosodás és tolerancia hagyományát követve európai „Nathantanszékek” felállítása szükséges, ahol saját imámok és tanítók képzése lehetséges ezek szellemében.
A fal majd 30 évvel ezelőtti leomlása után több millió közép-európai ember vált ezen közösség új tagjává, és továbbiak szeretnének csatlakozni. A közép- és kelet-európai tagállamok megközelítése és specifikus hozzájárulása az európai történelemhez és kultúrához tiszteletet érdemel. És mégsem lehet kétséges az értékek és elvek megkérdőjelezhetetlen magja. Ha van bátorságunk most az Európai Szerződések konkrét változtatásáról beszélni, sem a „brüsszeli elit”, sem a ”nyugati elit”, sem a vélt „pro-európai” elit nem maradhatnak maguk között.
Nem kell félnünk ezektől a vitáktól. Hogy mennyire vonzó a „European Way of life” a világon, jól mutatják a globális turistarohamok az európai metropoliszokra, mutatják csatlakozási és közeledési kísérletek a szomszédságunkból, nemzetközi diákok és start-up-ok, amelyek Európában kívánnak letelepedni. Európa sokak számára a világban vágyakozás tárgya. Amúgy Putyin Oroszországában is „euró-standard” mentén kívánnak élni az emberek.
A világ halad, és Európa választás előtt áll. Az enyém világos: Európát most jól kell csinálnunk. Szükségünk van stratégiai erőre az iparunk, innovációink és technológiánk számára, a biztonság érzetére az európai polgáraink számára, és közös kül- és biztonságpolitikai képességekre, amelyek az érdekérvényesítésünket szolgálják. Most magabiztosan kell munkába állnunk, s nem hagyni, hogy az állandó, „populisták” iránti aggódó kérdezősködés elbátortalanítson minket.
A Konrad Adenauer Stiftung fordítása