Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Eljött a pápa az Egyesült Arab Emírségekbe.
Az az eltévedt bárány, az a kicsi, amelyik nem tud visszatérni a nyájhoz, mindig ő a legfontosabb. Aki egymagában ér annyit, hogy elmenjen érte a pásztor, keresztül a sziklákon, a szúrós bokrokon, s visszaédesgesse, visszahívja a többiek közé. Ott béke van, biztonság van. Az ott a haza.
A szúrós bokor néha autópálya, amely összeköti Dubajt Abu-Dzabival, az azon suhanó autócsodák sofőrjei számára pedig ez csak egy olyan kedd, amikor a megszokottnál is nagyobb a dugó. Mert eljött a pápa az Egyesült Arab Emírségekbe, egy amolyan nemzetközi celebritás, aki sokszor szerepel a tévében.
Az általa tartott szabadtéri misére szokás elmenni, akkor is, ha az említett embernek a Ferrari volánjánál fogalma sincs, ki az az ember azon a kereszten, miért függ rajta, s hogy ez valójában milyen kapcsolatban áll a szeretettel. Elsőre ez így nem áll össze, nem következik logikusan a megkínzott Krisztus és a szeretet mint az élet szinonimája. Pedig aki odafigyel, az slusszkulcstól függetlenül meg tudja érteni, kiért, kikért van ott a pápa.
A kereszt jelen esetben reményt és védelmet jelent, azt, hogy a pásztor elmegy a legtávolabbi szegletbe is, hogy védelmébe vegyen mindenkit, aki Krisztust követi.
Ez az Arab-félszigeten egyáltalán nem logikus lépés, hiszen nem könnyű idegen, iszlám közegben kereszténynek lenni. De ahogy a kárpátaljai magyar se tud ukránná alakulni, s nem honfiúi lelkesedésből, hanem mert az képtelenség, úgy az emírségekben dolgozó keresztény se fog egy csapásra szúrákat olvasgatni és elmélkedni a hit öt pilléréről.
Eljött távoli hazájából, hogy itt, a sivatagban elvégezze a rá bízott munkát, s hirtelen forradalmi tetté vált az identitása, a nyakában hordott ékszer állásfoglalás, szinte fegyver, mindegy, mennyibe kerül, szemet kápráztató dizájnerfeszület vagy egyszerű fémmedál. Krisztus épp olyan fontos, mint az anyanyelve, a kultúrája, a családja, a hazája, ami őt emberré teszi.