Ideológiailag motivált és tévedésektől hemzseg a Freedom House jelentése

„Az egészen az elmúlt évekig a nyílt társadalom hálózatához kötődő Freedom House (FH) »Szabadság a világban – 2019« című jelentése egy ideológiailag, világnézetileg motivált dokumentum, Magyarországgal kapcsolatos megállapításai pedig hemzsegnek a tárgyi tévedésektől, hibáktól.
Bár alcíme alapján a jelentés elvileg a »demokráciák világméretű visszaszorulását« tárgyalja, a részletes szövegből kiderül, hogy valójában a nyílt társadalmon és bevándorláson alapuló liberális demokráciák térvesztésén kesereg. Az FH szerint a demokráciákra leselkedő valódi veszélyt ugyanis az »antiliberális populista mozgalmak« jelentik, melyek »bűne«, hogy megvédik a nemzeti szuverenitást és a hagyományos nemzeti értékeket, miközben elutasítják a migrációt, sőt, szigorú, akár büntetőjogi intézkedéseket vezetnek be a bevándorlás megakadályozása érdekében. Az ekképpen »antidemokratikusnak” titulált politikai erők közé sorolják nem csak Magyarországot vagy Lengyelországot, de az amerikai, az ausztrál, a cseh, az izraeli, a szlovák és az osztrák kormányzatot is – érdekes módon éppen azon államokat, melyek elutasították az ENSZ globális migrációs paktumát.

A jelentésnek nem csak a tartalma, hanem már maga a módszertana is erősen megkérdőjelezhető, hiszen egyfelől számszerűsít olyan, politikailag is nehezen leírható fogalmakat, mint a »szabadság« vagy a »demokrácia«, ezen kategóriák »teljesítését« pedig – tekintet nélkül a világ országainak eltérő kulturális, történeti, gazdasági és politikai hátterére, adottságaira – univerzálisan számonkéri. Ezen kategóriák az FH módszertanában ráadásul nem is semlegesek, hanem ideológiailag szintén telítettek: ugyanis saját bevallásuk szerint is alapfeltételezésük, hogy az emberek számára a »liberális demokráciák a legjobbak« – melyhez legkönnyebben a bevándorláshoz való jog korlátlan garantálásával és a nyílt társadalmakban való bizalom visszaállításával juthatunk el.

Ezek után nem meglepő, hogy a jelentés Magyarországgal részletesen foglalkozó fejezete erősen kritikus hazánkkal szemben és azt a »részben szabad« országok kategóriájába sorolta át – hátrébb, mint Indiát, ahol mindennapos a nők ellen elkövetett tömeges szexuális erőszak és számos területen informálisan továbbra is él a kasztrendszer, vagy mint Dél-Afrikát, ahol rendszeresek a fehér kisebbség ellen a nyílt utcán elkövetett gyilkosságok. A minden objektivitást nélkülöző módszertanból fakadó abszurd rangsorolás mellett azonban figyelemre méltóak a Magyarországgal szemben felhozott »konkrét« kritikák is, melyekben keveredik a politikai-világnézeti ellenszenv és a ténybeli-jogi tájékozatlanság. A jelentés ugyanis egyik legfőbb »vádpontként« a magyar menekültügyi rendszer szigorítását és a déli határkerítés felállítását jelöli meg, melyek »kifejezetten megnehezítették a menekültügyi kérelmek benyújtását«, de demokráciával összeegyeztethetetlennek tartják a »Stop, Soros!« törvénycsomagot is. Az FH ezek mellett szintén kifogásolja, hogy Magyarország Alaptörvénye utalást tartalmaz a keresztény kultúrára, hogy a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként definiálja, vagy hogy a genderszaktól megvonták az akkreditációt. Mindezen felül ténybeli tévedés, hogy az Alkotmánybíróság tagjait a kormány nevezné ki – a tagokat 1990 óta kétharmados többséggel a magyar Országgyűlés választja –, de a közigazgatási bíróságok bíráinak kinevezési eljárásával sincs tisztában az FH, valamint – bár szintén kritizálják – láthatóan egyáltalán nem olvasták az új gyülekezési törvényt vagy a választási rendszerre vonatkozó szabályozást.

Mivel az FH jelentése – bár azt igyekeznek egy nagynevű intézet mélyreható vizsgálati eredményének beállítani – nem csak, hogy politikai pamflet, de Magyarországgal kapcsolatban tényszerűen cáfolható megállapításokat tartalmaz, az Alapjogokért Központ jövő héten részletes elemzésben foglalkozik e tévedésekkel.”