Az ellenzék ma végre nem volt „ciki”

„Gyorselemzés a mai parlamenti akcióról

1. Nincs a mai nap a Fidesz elkényelmesedése nélkül. Az első parlamenti tiltakozást az váltotta ki, hogy Lezsák indokolatlanul megvonta a szót az ellenzéktől mert nem akart reggelig a parlamentben ülni. Ezen a héten a kormánypártiak nem voltak hajlandók egyenként szavazni a módosítókról mert az túl sok ideig tartott volna. Ha a fideszesek végighallgatják az ellenzéket és végigszavazzák a majdnem háromezer módosítót, nincs a mai nap.

2. Az ellenzék ma végre nem volt »ciki«. A hol bénasággal, hol kollaborációval vádolt ellenzéket egyetlen akció nem teszi ismét vonzóvá, de rég lehetett látni azt, hogy az ellenzéki képviselők büszkén és emelt fővel küzdenek valamiért. Az ellenzékkel kapcsolatos lélektani változás lehet a mai nap legfontosabb eredménye: a parlamenti pártok ma megfeleltek választóik elvárásának hogy »végre csináljanak valamit«.

3. A jó összefogás működik. A választási kampány folyamatos összefogás-mantrája sokszor olyan visszatetsző volt, hogy elfeledtette: az emberek persze szeretnének összefogást. A rabszolgatörvénynek az ellenzék adott egy közös nevet, akcióit részben koordinálta és senki nem próbálta azt látványosan »megnyerni«. Több közös képpé állt össze az ellenzék az utóbbi hetekben mint a teljes 2018-as választási kampányban.

4. Az ellenzék fő ereje balról jött. Az ellenzéki pártokat persze nem egyformán érinti a téma: az akciók »arcaivá« főleg MSZP-Párbeszédes politikusok, valamint Szél Bernadett váltak, amiben nagy szerepet játszott hogy az ülés nagy részét Tordai Bence közvetítette.

5. A kormányzati reakció dönt a parlamentarizmus jövőjéről. Ha a Kövér által fenyegetően emlegetett »következmények« lesznek dominánsak, és a Fidesz megpróbál komolyabb anyag, büntetőjogi vagy mandátumot érintő szankciót bevetni, az biztosan az ellenzék radikalizálódásával jár majd. Kövérrel szemben Orbán mintha kevésbé lett volna felháborodva: ha a kormányoldal »elengedi« a mai akciókat, az paradox módon növelheti a parlament és a parlamenti viták szerepét a következő években.”