Hadiállapot

„Hadiállapot van a szomszédunkban. Már a 21. században élünk. Más a környezet, más a világ, más a hadiállapot is, de nem más az öncélú ember. Az ma is gátlástalan, ma is jogot formál minden törvényt, szokást, normát áthágni. Minden, a magáétól eltérő gondolatot likvidálni. Jogot formál minden, a hatalma útjába kerülő ellenerő elpusztítására, legyen az akár ember, természet, múlt vagy maga a jövő. Látom ezt az embert ma itt tobzódni Európában, Amerikában és a keleti szláv sztyeppéken. Az öncélú embert, akinek soha senki és semmi nem állta útját. Sem egy tiszta gyermeki tekintet, sem egy isteni parancs, sem a lelkiismeret, sem a törvény. Mindent kockára tesznek hát a saját hasznuk érdekében, hiszen nem hisznek a Gyermekben, az Istenben és a Lélek szép szeretetében. Csak az erőnek hisznek. S ha az egyensúly megbomlani látszik valamelyik javára, akkor van a baj.

Az utóbbi években abban bíztunk, hogy a konfliktusok majd megoldódnak. Megvannak a fórumok, ahol megegyezésre lehet jutni. S most mégis mintha szétrobbanna a szép, békebeli világ. Hogyan? Miért? Az öncélú ember képes felhergelni a milliónyi, kívülről vezérelt embert, és hányadszor érvényesül az ostoba forgatókönyv: népbutítás, manipuláció, gyűlöletkeltés, megosztás, tömegharc, bizonytalanság, csalás, erőszak? Káosz. Szellemi, lelki, erkölcsi tartás nélkül bolyongó tömeg, amely várja a megváltó eszmét, politikai erőt, eseményt vagy vezért. Meg akar már ölni egy Tisza Istvánt, egy Kennedyt, az „illetékes” ügyészség kezére akarja adni Julian Assange-ot, Teleki Pál kezébe tuszkolná a pisztolyt, akasztana az Oktogonon, szétlőne egy iskolát Floridában vagy a Krímben, perbe fogná Mindszentyt, Nagy Imrét vagy Szabó bácsit (nem a rádióból), csak mondja már meg valaki, mit tegyen.

A mostani hadiállapot meghirdetői valami ilyesmit ajánlanak. De nem lehet, hogy újra sikerüljön nekik. Lehetetlen, hogy ebbe a csapdába újra belekényszerüljünk. Kötés és eloldás, eloldozás és kötés. Még egyszer a mélybe nem ránthatja a bárkánkat senki és semmi. Nincs az a szövetség, amely a békét – vagyis a jövőt – elveheti tőlünk. Bízhatunk magunkban, és bízhatunk az emberiség jobbik felében is. Együtt elérhetjük, hogy a hajónk finom mozdulattal egy tavaszi hajnalon felüljön a víz színére – majd akkor észre sem vesszük, hogy már lebegünk –, és meg sem köszönjük a felkelő nappal a Mindenhatónak, hogy megint velünk volt, és nem hagyta veszni a hitünket.”