A baloldal mindig áldozat, amikor nem akaszthat, és más is megszólalhat

„Tehát a baloldali ember olyan erkölcsi lángoszlop, olyan tótumfaktum, aki felé szabadkoznia kell annak, aki jobboldali újsághoz szegődik el. Sőt a baloldali embernek még arra is van erkölcsi tőkéje, hogy arrogánsan felkérdezze azt, aki az ő ízlésével nem megegyező helyen dolgozik. Fel sem merül egy ilyen morálbajnokban, hogy az ismerőse esetleg jobboldali, csak ezt nem köti az orrára az illető, mert nincs szüksége arra az agresszíven kioktató, ellentmondást nem tűrő előadásra, amit cserébe kapna. Azt meg végképp nem tudja elképzelni a baloldali morálbajnok, hogy egy jobboldali lap kultúra rovatánál simán megírhatja az őszinte gondolatait a jobboldali világnézetű szerző.

És a morálbajnokok nem veszik észre, hogy az önmagát kizárólagosnak tartó übermensch szellemiségük, a mindenki mást túlharsogó, felkérdezős modoruk miatt lepődnek meg négyévente, hogy mennyi fideszes van. Így végül tényleg mindent el fognak veszteni, ahogy Karafiáth rettegte, és ez rendjén is lesz.”