Győzedelmes kortendenciákkal – mint ma a tudatlanság, a műveletlenség és a stílustalanság kultusza – nincs mit kezdeni.
„A műveltség önmagában nem garancia semmire: művelt emberek robbantották ki az első világháborút, és így tovább. De itt most a magaskultúrát (művészeteket, filozófiát, tudományt) azért nem a társadalmi siker eszközeként kell szemügyre vennünk, noha nem is lárpurlár.
Ha a magaskultúra – beleértve első renden a nemzeti kultúrát, amely a szellem anyanyelve – pusztán specialisták szakismeretévé meg ráérő amatőrök szektahobbijává válik, ha Az aranyembert meg a Rab Rábyt már csak irodalomtörténész professzorok ismerik és élvezik, ha Platónról az embernek már csak egyetemi szemináriumok jutnak az eszébe, nem pedig ez az egész búvalbélelt egzisztencia, akkor persze fájront, be van fejezve. Akkor mi a fészkes fenéért ne Trump kormányozza Amerikát, aki még egy terjedelmesebb újságcikket se képes megérteni, és aki nem hajlandó az asztalára tett előterjesztéseket és kormánydokumentumokat, jelentéseket elolvasni; talán nem is tudná. Globális fölmelegedés szerinte nincs: fárasztó lenne ugyanis erre gondolni. Újra fogják választani.
Az egyik budapesti főpolgármester-jelölt kijelenti, hogy amúgy is az ellenfele fog nyerni, ő meg semmit nem ért a főváros problémáihoz, tehát nincs is róluk véleménye. (Pedig értelmes, energikus fiatalember, pár hónap alatt át tudná tekinteni ezeket a kérdéseket és irodalmukat: de tanácsosabb azt állítania, hogy nem tud semmit, még akkor is, ha sokkal jobban informált, mint állítja.) Sikere lesz.
Győzedelmes kortendenciákkal – mint ma a tudatlanság, a műveletlenség és a stílustalanság kultusza – nincs mit kezdeni, s ha drága felebarátaink azon versenyeznek, hogy ki az ostobább és ki az irracionálisabb, akkor hiába bizonyítja be valaki, hogy ostobák és irracionálisak, hiszen erre büszkén kihúzzák magukat, és azt harsogják válaszul: »naná hogy!«”