„A vitáknak azért kell elhallgatniuk, hogy a hatalmi elit bármiről bármit mondhasson tetszése és érdekei szerint, a társadalom maradéka pedig semmiről semmit ne mondhasson és ne tudhasson a hatalmi elit által mondottakon és tudatottakon kívül. Erről van itt szó, és nem másról.
Ha a történelem bármely nagyját vagy kicsinyét nézzük, változékony és gyarló embereket látunk, akikről igen sokat kell hazudni vagy elhallgatni, hogy bármilyen mítoszba vagy ellenmítoszba beleférjenek. Szent Istvántól IV. Bélán, Luxemburgi Zsigmondon, Mátyás királyon, Bethlen Gáboron, Bocskayn, Rákóczin, Károlyi Sándoron, Széchenyin, Kossuthon, Deákon, Tiszán, Károlyin, Horthyn át Rákosiig, Nagy Imréig, Kádárig, Antallig és Orbán Viktorig bezárólag. Ez Magyarország történelmében éppen úgy van, mint a Magyarországon kívüli történelemben.
Ezek véletlenül sem egyenértékű emberek, vannak köztük csodálatra és utálatra méltóak, csak egyszerű emberek nincsenek és egyértelmű életek nincsenek. Mert az ember és az emberi élet nem olyan, hogy ez lehetséges lenne. Az emberek és az emberi közösségek ellentmondásos helyzetek, érdekek, késztetések, kényszerek, dilemmák között haladnak végig életük útján, s közben folyamatosan változik körülöttük a világ, változnak és változtatnak maguk is.”