Birtokos esetek

„Már az anyagi források útját sem kell kifürkészni, nincs titkos térkép, előbukkanó titkos irat, minden a szemünk előtt zajlik, talán csak az irány módosul néha, egy-egy figurát hirtelen megkerül, kihagy. Az ilyenek fölött hemzsegni kezdenek a médiaráják, szó sincs oknyomozó leleplezésről, annál inkább központilag elrendelt áldozatfelmutatásról. Mert abból bajod eshet, ha félredobod az előre megírt kottát, vagy figyelmetlenül átmész egy üzleti piroson.

A rendszer ideológusai, akik a hatalom megszerzését és megtartását tartják a legfőbb politikai teljesítménynek, új megvilágításba helyezték a korrupciót, mint a megtartó cölöpök egyikét, a kormányhoz hű nemzeti tőkésosztály közpénzen doppingolt megteremtését. A közhelyes fogalmaink tehát fokozatosan elavulnak, eredeti értelmüket vesztik, az irracionális a hatalom oltárán racionalizálódik.

Óhatatlan, hogy a vagyonszerzés szédítő sebessége előbb-utóbb tárgyakban, életmódban, viselkedésben manifesztálódjon, s ha az előbbi, ha részleteiben nem átlátható is, de nyomon követhető, miért ne nyílna ablak a luxus ezernyi megjelenési formájára? Abban a morális keretben, amelyben ezek a vagyonok megszülethettek s nőhettek mértéktelenül nagyra, nem sok helye van a skrupulusoknak, belső fékeknek, hiszen azoknak már a kezdetekkor működésbe kellett volna lépniük. Ráadásul minden, ami körülöttük történt-történik, számukra azt igazolja vissza, hogy így volt okos és helyes, korlátokat és falakat csak a gyáva ember képzel maga elé.

Kit érdekel, ha néhányan megütköznek az urizáláson, a hivalkodáson, fennakadnak a hála másutt elképzelhetetlen megnyilvánulásain, miközben nincs másról szó, csak puszta szinergiáról, a kölcsönös előnyök, gesztusok, figyelmességek sűrű szövésű hálójáról?

Aki azt hiszi, hogy leleplezett valamit, rettentően téved. És nem azért, mert hazug, rágalmaz, hanem mert nem képes tudomásul venni, hogy ez zárt kaszt, ahol az áruk, szolgáltatások, szívességek csomagot alkotnak, amelyből a bent tartózkodók rangjuk, helyük, kapcsolataik, érdemeik szerint szabadon szemezgethetnek. A javaknak nincs egymással elszámolandó, lajstromba vett értékük, még ajándékként is hiba volna kezelni őket. A közös használat mindössze a közös haszon egyik megjelenési formája. Ez teszi a kapcsolatok természetes részévé elfogadásukat, a kontraktusok máskor, más mezőben teljesedtek ki, fonódtak vagy inkább gubancolódtak össze, így juthattak idáig. Lekenyerezésről szó sincs. Olyan magától értetődő ez, mintha a szomszédba csöngetnél tojásért.”