Lakmuszpapír

„Ha csupán e hét baljós történéseit nézzük, láthatjuk, miként kezelik a centenáriumi Nagy Egyesülés lázában égő keleti szomszédunknál az egyházakat, a kisebbségeket, az erdélyi magyar közösséget. A helyi bíróság kedden elutasította a gyulafehérvári római katolikus gimnázium épületének visszaszolgáltatását. Szerdán a magyar tagozat képviselőinek távollétében fogadta el az új chartát a nyáron a magyarok véleménye ellenére egyesített marosvásárhelyi egyetem román többségű szenátusa. Szintén szerdán Hargita megye prefektusa ötezer lejes (350 ezer forint) pénzbírságot rótt ki Székelyudvarhely polgármesteri hivatalára a piros-fehér-zöld színű szalagok miatt, amelyekkel az október 23-i magyar nemzeti ünnepre díszítette ki a hivatal a város utcáit. 

Orbán Viktor kormányfő egy éve Kolozsváron a reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott ünnepi beszédében kijelentette, mindkét népnek fontos, hogy a román és a magyar nemzet viszonya kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös legyen. »Közös érdekünk egy olyan jövő, ahol nem fordulhat elő, hogy bármely magyar vagy román közösséget megfosztanak attól, hogy a saját nyelvén tanulhasson. Olyan jövő, amelyben a felívelő Magyarország összekapcsolódik a feltörekvő Romániával.« Száz évvel Gyulafehérvár és Trianon után igazán jó volna, ha a román politikai (és szellemi) elit elfogadná a kinyújtott kezet, végre és végleg lezárná a nacionalista, soviniszta, a magyar kisebbséget diszkrimináló és kriminalizáló ámokfutást. Ennek jó lakmuszpapírja lehet a Mikó-ügyben hozandó bírósági ítélet.”