Sztereotipikus portás, #fehérférfi és kollektív áldozatiság

„Rövid haj, Chaplin-kalap, csíkos ing, rövidnadrág, #bölcsészbőrcipő, sok gyűrű. Állok a terembeosztás előtt, majd némiképp tanácstalanul odafordulok a harmincas évei vége felé járó, nagydarab, pocakos portás felé. Rámnéz, és csak annyit kérdez: 1.71? Rám van írva, kérdezek vissza megilletődve. Nem tudom, vajon mit fejez ki az arca. Sztereotípiák szűrőjén keresztül szemléljük egymást, és én valami #dzsenderleszbi lehetek számára, ő pedig az elnyomó patriarchális társadalmi rendszer mintapéldányának tűnik nekem. De tényleg ez az igazság rólunk, vagy erről a helyzetről? Meglátjuk mindezt pár óra múlvára, mikor is elhagyom az épületet.

A Pázmány Péter utcai épületben egy teremre való – ránézésre valóban – különös figura gyűlt össze. El kell ismernem, portásunknak igaza lehetett abban, hogy jól körülírhatóak vagyunk mi, akik az ilyen és hasonló témák iránt érdeklődünk. Van bennünk valami közös. Szeretem azt hinni, a nyitottság, az érzékenység, az a fajta gondolkodás, ami mindennek mögé akar látni, ami valami módon jobb hellyé akarja tenni a világot. Az ő számára is. Ő persze nem tudja ezt, mi meg talán úgy gondoljuk, nem is neki akarunk jobb világot építeni, hanem ellene. De mindez, azt hiszem, messzire vezetne az előadástól, ahol először is a kollektív áldozatiság fogalmát tisztáztuk.

A kollektív áldozatiság fogalmát a kétezres évek óta ismerjük, ekkor került be a szociálpszichológiai nyelvhasználatba – tudjuk meg Fülöp Évától –, ahogyan azt is, hogy nem csak egyének, de csoportok is átélhetik a kollektív áldozattá válás élményét. Ahol pedig megjelenik ez az élmény, ott csakhamar központi identitássá válik, meghatározva csoportközi dinamikát is. Elég csak magunkra tekintenünk, és felidézni a jellegzetes magyar narratívát, a #megbünhődtemárenép-et, a depresszálva reménykedős hangulatot, ami nemzeti énképük szerves része. Az áldozatszerep azonban a presztízsvesztés – hogy csak egy elemet említsünk – mellett haszonnal is jár. Sok esetben maguk a csoportok akarják a szerepet, hiszen aki áldozat, az mentesül a felelősség alól, aki áldozat, az nem lehet bűnös, aki áldozat, az végtelen támogatásra számíthat.”