Miért sérülékeny az Orbán-rezsim?

„A hatalom aggregálását a fejedelem (jelen esetben Orbán) végzi: ő mozgatja a struktúrákat. Ami döntő: a változások semmilyen elvet nem követnek, csak a hatalom összpontosításának, majd szétszórásának kizárólag Orbán által meghatározott szempontjait. Külső elmélet tehát ennek a hatalomgyakorlásai módnak a megértésére kevésbé alkalmas, a fejedelem egyszerre egyesíti ugyanis a láthatatlant és a láthatót, a káoszt és a rendet (erre tökéletes példa a mai napig megfejthetetlen személyzeti politikája).

S ezen a ponton egyértelművé válhat, hogy addig áll ez a rezsim, amíg Orbán aktív. Egy jövőbeni visszavonulásával a struktúra úgy omlik össze, hogy a most udvarában lévőknek esélyük sem lesz kontrollálni a folyamatokat.

Anélkül, hogy belemennék abba az ahistorikus – és kevéssé tudományos – összehasonlításba, minthogy a Horthy- vagy a Kádár-rendszerhez viszonyítva mennyire stabil az Orbán-rezsim, egyet lehet érteni Török Gáborral: Orbán aktivitásának alábbhagyásával politikai rendszere is dőlni kezd. A kormányzatot és azon belüli struktúrát ő kontrollálja: az autokrata (Orbán) ért(het)i csak azt, hogy mi történik.”