„»Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat!« S egy rendes liberális ebből logikusan és kristálytisztán levezeti, hogy József Attila valójában fasiszta volt. Különösen, ha megismertetik vele azt a negyven évig indexen lévő József Attila-versrészletet is, miszerint »Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét«.
Na ugye. Valójában mindenki fasiszta. Ugyanis a második világháborút követően kilépett a történelem színpadára egy nemzedék, amelyik annyira gyűlölte a szabadságot, hogy mindennel összekeverte.
S ezt az elviselhetetlen téblábolást nevezte haladásnak, progressziónak, miegyébnek. S akiknek volt valamilyen elképzelésük, határozott képük a világról, akik tudták, mit akarnak, és akik szerették a szabadságot, amely rendet (is) szül, azok lettek a fasiszták.”