A dzsenderrendelet értelme

„Ezek általános adottságok, amelyeknek nem lenne szabad meglepniük senkit. Nem véletlen, hogy az egyenlőtlenség, az elnyomás hívei és haszonélvezői nem pártolják a pozíciójukat elbizonytalanító tudományos kutatásokat és a velük többé-kevésbé összehangzó társadalmi mozgalmakat.

Ehhöz Magyarországon hozzáadódik a szélső reakciós, obskurantista államvezetésnek az a sajátos elképzelése, hogy – amint erre már korábban céloztam – a magyar értelmiséget (a mérsékelt konzervatívtól a marxistáig) meg kell szüntetni, a maradi-nemzeties propaganda működtetőin kívül ki kell szorítani, ezen belül különösen a baloldaliságot mint teljesen fajtaidegent amolyan »fajtalankodásként« megbélyegezni, a »gondolatbűn« elkövetésére hajlamosakat halálra ijeszteni vagy száműzni. A diktatúrák – még az olyan viszonylag enyhék is, mint Orbán Viktor miniszterelnök úré – rendszerint túlbecsülik az értelmiséget, amely kulturális tekintély dolgában a vetélytársuk. Azt szeretnék, ha zavartalanul gyakorolhatnák az antifeminizmust (ami végső soron nem más, mint nőgyűlölet), a homofóbiát, s a mindenféle kisebbségek – de legelébb az alávetett többségek – szorongatását. A hatalmasok az elnyomásért cserébe elismerést, tiszteletet, csodálatot, áhítatot követelnek maguknak.

Nem fogják megkapni.”