„Hüledeztem, meg meg is írtam abban az időben, hogy amikor a Fidesz ellenzékben az Árpád-sávos zászlót használta a nagygyűlésein (ugye, emlékszünk?!), miért nem jöttek elő a baloldali és/vagy a liberális pártok a magyar zászlóval és annak a politikai életben sokfajta akcióban alkalmazható szimbolikus megjelenítésével. Ha az egyik oldalon a piros-fehér, a másikon a piros-fehér zöld áll, akkor a »nemzeti politika« nem került volna az egyik oldalhoz, azaz a Fideszhez. Miért nem fogadja el és hirdeti az ellenzék, hogy két nemzeti oldal van, a »nép-nemzeti« a kormánypártok oldalán, és, mondjuk, a »köztársasági-nemzeti« oldal az ellenzék oldalán.
Miért fél az ellenzéki tábor nemzetinek lenni, mikor az?
Nemzeti megvédeni a köztársaságot, a demokráciát, a politikai versenyt, a sajtót, Európához tartozni a magyarok közötti határok megszűnése miatt is, emberi jogokról beszélni, stb. Mindez mind nemzeti. Mi másért drukkol az ellenzék is, mint azért, hogy hazánk, Magyarország egyre sikeresebb legyen? A kormánypártok politikájának mindenben van alternatívája: a focinak a kórházak és az iskolák, Keletnek Nyugat, Magyarországnak a Magyar Köztársaság, »Mészáros Lőrincnek« a verseny a gazdasági életben. Két »nemzeti« politika néz(hetne) egymással farkasszemet. Van, ahol akár együtt is lehetne működni: a közép-európai nemzetek stratégiai együttműködésében például bármikor, ha azt a kormány komolyan gondolja.”