Csintalan Sándort kérdeztem

„- Melyik állapotodban érezted magad legjobban? Kommunistaként? Mszpésként? Fideszesként? Vagy antifideszesként?
- Több állapotomban jól éreztem magam. Inkább ellenzékiként. 91-94 között, amikor mindenki utált minket, mint a meleg sz..t. A környezetem próbált igazodni az új hatalmi rendszerhez, én pedig megpróbáltam bebizonyítani, hogy vannak baloldali kultúrának értékei.
- Az az időszak a kommunista hatalom átmentéséről, a privatizációról, a vadkapitalizmusról szólt..
- Pártállami kultúrának nevezném, mert azoknak az embereknek már nem volt köze ideológiához. Én már 88-ban felvetettem, hogyha elkezdődik a piacgazdaság, hogyan lesz magántulajdon? Aztán anarchisztikus, spontán privatizáció lett. Amibe sok ismerősöm belerokkant, többen öngyilkosok is lettek.
- Térjünk vissza a korszakaidhoz: mikor szerettél még lenni?
- Másodszor 2002-2010-ben, amikor ellenzékben voltam a Fidesszel. Sokat tanultam, Orbánt nagyon bírtam. Most vagyok a harmadik legjobb korszakomban: körbeért az életem. Végtelen szabadságérzet van bennem. Van dolgom, feladatom. Nekem a hatalom sose állt jól.
Ebben az önkényuralomba-hajló rendszerben kifejezetten jól esik a két lövészárok között lenni. Szerintem mindent meg lehet beszélni.
- Hogy akarsz úgy megbeszélni valamit, hogy az egyik szekértábor túlzásait használod? Önkényuralom például...
- Szerintem minden gondolkodó ember észreveszi a hatalom centralizációját.
- Minden gondolkodó ember... – megint csak nem egy nyitott kommunikáció..
- Én például bevezetném a kéttannyelvű oktatást, hogy legyek nyitott és javasoljak is valamit.
- Hogyan definiálnád magad? Műsorvezető?
- Csintalan Sándor vagyok és vannak, akik kíváncsiak arra, amit mondok. Egy személyes közösségi brandet fogok most felépíteni.”