Brüsszel svédül

„A tendencia tehát világos: a bevándorlást ellenző politikusok egyre nagyobb társadalmi aládúcolás mentén dolgozhatnak, miközben az ideológiailag túlfűtött uniós intézmények és az általuk honorált csoportok egyre elkeseredettebben próbálnak fogást találni az előbbieken. Közben a Soros-barát média kampányszerűen nyomatja az álcivilek témáit, pedig a lapunk által bemutatott adóhatósági adatsor szerint ténykedésüket nem különösebben honorálják az emberek, legalábbis a semmibe nem kerülő adófelajánlások terén sem mutatkozik irántuk jelentős érdeklődés. Finoman szólva. Leegyszerűsítve: ha külföldről nem jönne az apanázs, a Helsinki Bizottság és társai lehúzhatnák a rolót. És most ezekért a szervezetekért száll síkra egy másik ország kormánya, segítve Brüsszelt, pedig a kifogásolt jogszabály nyomán senkit nem ért semmiféle kár. 

Kétségtelen, a kormány a zsinórban harmadik kétharmados felhatalmazás nyomán továbbment ezen az úton, és megszületett a szintén azonnali sivalkodást kiváltó Stop Soros meg a bevándorlási különadó. Ezért hát indulhatnak az újabb eljárások, próbálkozhat a 444 és eszmetársai, hogy az Orbán-kormány állítólagos szalonképtelenségét igazoló, újabb európai néppárti politikusokat találjon, akik majd beolvasnak Orbánnak, a helyzet úgy áll, hogy feltartóztathatatlannak látszik a nemzeti szuverenitásra igent, a migrációra nemet mondók táborának gyarapodása. A pontot az i-re a jövő tavaszi EP-választás teheti fel.

Addig sem áll meg az élet, asztalon a svéd javaslat, folytatódik az állítólagos uniós értékek feletti aggódás, legújabban a genderképzés esetleges hazai betiltása kapcsán, a lényeg azonban mégiscsak az lenne, hogy ezek a próbálkozások legfeljebb utóvédharcok. A biztonságot és a valódi európai identitást első helyre tevők ugyanis nyerésre állnak.

Ettől függetlenül a politikai harcot nem szabad feladni. A meccs ugyanis még nem lefutott.”