Szűkös bőség

„Egyenlők és egyenlőbbek országában nem újdonság, hogy nem egyformán alkalmazzák a törvényt mindenkire, akire vonatkozik, és az is gyakori, hogy egyáltalán nem alkalmazzák, úgysem kéri számon senki. Legfennebb azok elégedetlenkednek, akik emiatt elesnek valamilyen juttatástól, nem kapják meg azt, ami járna nekik, és ha érdeklődnek az adott kedvezmény felől, a válasz: nincs rá pénz.

Ez történt az üdülési jegyekkel is, amelyek már megjelenésük előtt felháborodást keltettek, mert csak az 1,2 millió közalkalmazottnak szavatolja az állam törvény által, 4 millió munkavállaló üdüljön a saját pénzén, ha a munkaadó úgy dönt, nem részesíti dolgozóit ilyen jellegű kedvezményben. Több százezren már vissza is tértek az államilag támogatott üdülésből, míg mások még meg sem kapták az 1450 lejes jegyet. Utóbbiak közé tartoznak az állami kórházak alkalmazottjai, az egészségügyi miniszter ugyanis úgy gondolja, a kórházak saját költségvetésükből fedezhetnék a szóban forgó kiadásokat.

Sorina Pinteának, aki maga is kórházigazgatói székből nyergelt át fél esztendővel ezelőtt, tudnia kellene, hogy a szolgáltatások ellenértékeként kapott összegek éppen csak túlélésre elegendőek, a kórházak többsége komoly anyagi gondokkal küzd, nincs, ahonnan milliókat előteremteniük, hogy támogassák alkalmazottaik üdülését. Érthető, hogy a Sanitas szakszervezet nem hagyta szó nélkül, követeli, hogy a mentőszolgálatoknál, vérközpontokban, közegészségügyi igazgatóságokon dolgozókhoz hasonlóan a kórházi alkalmazottak is kapjanak vakációs jegyet, és azon sem lehet csodálkozni, hogy a családorvosok újból becsapottnak érzik magukat, mert a fizetésemeléshez hasonlóan ebből is kimaradtak.”