Vona érzékenyítene

„– Egy fecske is csinál tavaszt! – titokzatoskodott Vona Gábor múlt héten, világraszóló bejelentést ígérve augusztus 8-ára. Nagy akarásnak nyögés a vége, mindössze az derül ki, hogy a Ballik bukott elnöke ezentúl rövid videóüzenetekben mondja el véleményét általa fontosnak tartott dolgokról, úgy is mint a XXI. század hírnöke.

Bár az egykori nemzeti pártot szétverő lélekkufár epizodistának bizonyult, és ilyképp múlt időnek tekintendő, partvonali bekiabálása figyelemre méltó, ugyanis az erkölcsi és szellemi alapok teljes hiányából fakadó kóros önértékelés hű tükre.

Láttunk már pálfordulást a magyar politika elmúlt 30 évében – több mint ezer esztendős történelmünkben is találunk rá példákat –, a Pálból Saullá züllés azonban viszonylag ritka. A nemzeti oldalról dezertáló Vona ezt nemcsak fénysebességgel produkálta, nemcsak lelkiismeretlenül hátrahagyta a csatatéren azokat, akik időt, pénzt, egzisztenciát, hitet áldoztak a nemzeti ügy érdekében, hanem olyan szélkakas ő, amely folyamatosan pörög. Csoda, hogy el nem szédül a nagy forgásban. Ez az immoralitás eszenciája.

Az pedig súlyos gondolkodásbeli hiányosságot jelez, hogy éveken át komolyan hitte, hogy kiherélt, lélektelenített pártja választást nyer, ő pedig miniszterelnök lesz – miközben minden épeszű, a valóságot látó és értő honfitársunk tudta, hogy a Ballik egybites Orbán-gyűlöletre épített apokalipsziskampánya csakis látványos kudarchoz vezethet. És lőn.

Gondolná az ember, hogy a bukásból tanul a vesztes, megkeresi és felismeri saját hibáit, és azokat korrigálva megy tovább.”