Aquarius (2): a mélypontnál lejjebb

„Evvel a szélsőjobboldal (V5, Olaszország, Dánia stb.) – amely a konzervatívokra és a balközép maradványaira is rákényszerítette akaratát, s függetlenül attól, hogy formálisan kormányon van-e (mint nálunk) vagy nem – átvette Európában a hatalmat. (Nem szólva a magukat »baloldalinak« álcázó, mélyen konzervatív és még mélyebben nacionalista pártokról, mint a román, szlovák és cseh »szociáldemokraták« és cseh »kommunisták«…) A nemzetközi békerendszer – hála az amerikai elnök derekas erőfeszítéseinek is – összeomlófélben van. Az Egyesült Államok elnöke, aki az Európai Unió nyílt ellensége, aki a klímaegyezmény és az iráni atomalku fölmondása, a jeruzsálemi költözés mellett kilépett az UNESCO-ból és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából, most a WTO-t és talán a NATO-t is el akarja hagyni, aki kereskedelmi és vámháborút indított Amerika legközelebbi (volt) szövetségesei ellen, csak mintegy rendszerbe foglalja a válságjelenségeket. (Ezeket korábban részleteztem itt és itt.)

Illúzióknak, reményeknek nincs többé helyük, a háromnegyed évszázada úgy-ahogy működő egyensúlyi szisztéma kimúlt, s vele előbb-utóbb a világbéke is kimúlik; a népjóléti állam, a bővülő alapjogi katalógussal pacifikált tőkés nemzetállam és föderális »fölöttes énje« az utolsókat rúgja. Hans Rauscher, a liberális bécsi Der Standard kolumnistája érthetően, világosan fölsorolja, milyen gyakorlati nehézségekbe ütközik a hogyishívják, a »migrációs csúcs« (a nyelved rád vall, rohadék) határozatainak a végrehajtása, és lesz itt zűrzavar bőven. Amúgy mellékes.”