Országunk színe-java döntsön a sorsunkról

„Jó itthon. 

Kárörvendéssel hallom, hogy még a héten is van parlament, nekem meg eszembe sem jut mivel foglalkoznak. Ez jóóóó. Alig-alig olvasok politikai híreket – kímélni próbálom idegrendszerem. Nem tudom, meddig megy. A »ballib sajtó« újabb szemétsége (miszerint »a DK kivételével minden párt megszavazta a képviselői juttatások növelését« felháborított – mert tudom, hogy az LMP-s képviselők sem szavazták meg. Persze nem vagyok rá büszke, hogy sunnyogtak, és nem mentek el szavazni, de legalább nem szavazták meg azt a pofátlanságot. 

Nem tagadom, hogy döntésemben, hogy hazajövök, ha sokadrangúan is, de kicsit közrejátszott az is, Pesten nehezebben jöttünk ki a magasabb jövedelmünkből, mint itthon a szerényebből, ennek ellenére soha nem támogattam volna a képviselői juttatások növelését. Pofátlan dolognak tartom ezt, ameddig az egész társadalom jövedelme nem emelkedik. Szerintem arról kellett volna beszélni, hogy, a közszféra összes bérét a miniszterelnöktől az utcaseprőig, orvoson és pedagóguson át a postástól a vasutasig, az állami erdészetektől a köztévé elnökén át a BKKs sofőrökig – minden jövedelmet a minimálbérhez kötnék, és csak egyszer kellene egy nagy társadalmi vita ezeknek a szorzóiról. És utána közszférában mindenkinek, legyen közhivatal vagy állami cég, miniszter, vagy vasutas: csak a minimálbér emelésével lehetne a jövedelmet emelni: sehogy máshogy. Persze ehhez kellene a béreket terhelő járulékok és adók csökkentése is – természetesen. Erről beszéltem volna, ha politizálok – mert fenntarthatóság (vagyis ökopolitika) nincs társadalmi igazságosság nélkül, és társadalmi igazságosságot csak a bérek összezárásával, a jövedelmi különbségek csökkentésével lehet megvalósítani. Már akkor is erről beszéltem, amikor az előző ciklusban pofátlanul megemelték a vezetői béreket. 

Persze, keressenek többet a politikusok is – hogy ne csak azok menjenek oda, akiknek élete nagy lehetősége az immár egymilliós fizu, hanem az is, aki maga is elér tehetségéből bármikor ennyit – ne középszerű pedagógusok, alkesz zugügyvédek, tehetségtelen szerelők és boltosok lerakata legyen a parlament, hanem országunk színe-java döntsön a sorsunkról. Fizessük meg őket – de csak, ha mindenki más is boldogul, és úgy vezessék az országot, hogy mindenki boldoguljon. Szóval – én a minimálbérhez kötném a közszféra minden szereplőjének a jövedelmét, és az, hogy maguknak emelik, miközben nincs már aki postán akarna dolgozni és a közhivatalok jó része csak fideszes káderlerakat lett, és menekül ki tud – na, ez pofátlanság.”