Leszereplési kényszer

„Most akkor mi van azzal, hogy Budapest leválna az országról, mert a suttyó vidék szavazta a nyakunkba újra a Fideszt, bezzeg az értelmiségi-européer-laza főváros felvilágosultabb ennél a diktatúrás bagázsnál? Jobbat érdemel – hallhattuk a ballib véleményvezérektől – akárcsak London, ahol mozgalom indult az Európai Unióban való különutas maradásért, némi Soros-ráhatással. És mi van azzal, hogy valójában »mi vagyunk a többség«, csak a putyini választási rendszer összefogásra kényszeríti az ellenzéket, ami szemétség, különösen, ha a pozícióra és mandátumra éhes szájakat be kell tömni? Illetve hol vannak a harmadik kétharmad nyomán felocsúdott százezrek, az állítólagos mélyszegénység miatt kiábrándultak, a forintgyengülésbe világvégét magyarázó balos közgazdászok tirádáitól megijedt tömegek? Hol?

Persze, legyünk megértők. Amit itt a fideszes Sára Botonddal szemben a józsefvárosi időközin indult álcivil Győri Pétert támogató ellenzéki formációk előadtak, arra józan ember aligha voksol. Nyilván lehet és szabad utálni a Fideszt, hiszen demokrácia van, ám a két ajánlat között feszülő minőségi különbséget objektív mércével is könnyen be lehet lőni. Csak röviden, a teljesség igény nélkül: a bevándorlásellenes politika európai győzelmet arat, a gazdaság felívelő pályán áll, folyamatosak a béremelések, aki tud és akar, dolgozhat, a családok gáláns plusztámogatásokhoz jutnak. Közben beindult az építőipar, az egész világ csodájára jár egyre menőbb fővárosunknak. Természetesen maga Józsefváros is rengeteget fejlődött Kocsis Máté polgármestersége alatt, ezt még a hajléktalanoknak udvarló ellenlábasok is kénytelenek elismerni.”