Nyitás vagy eltűnés

„Érdemes őszintén szembenézni a kutatás eredményeivel. A magyar zsidók többségének a házastársa nem zsidó, és majdnem kétharmaduk úgy gondolja, hogy ezzel a világon semmi baj nincsen. A fiatalabb generációk még inkább így gondolják. A magyar zsidók döntő többségének hagyománytudatában a zsidóság csak az egyik hagyományelem: 73%-uk valamilyen formában megünnepli a karácsonyt, a kereszténység emblematikus, mára kissé elvilágiasodott ünnepét.

A holokauszt, amely korábban a Mazsihisz szervezeti identitásának és kommunikációjának középpontjában állt, a legfiatalabb zsidó nemzedékek önazonosságában már sokkal kevésbé fontos. Az idősebbeknél mért 49%-ról a fiatal felnőttek körében 14%-ra esik azok aránya, akik szerint a holokausztnak a zsidó öntudat centrumában kellene lennie. (...)

Mozaikos identitású, értékválasztásaikat tekintve megengedő, jövőorientált, a zsidóságot nem zárt etnikai közösségnek látó, fiatal emberek tízezrei lennének nyitottak zsidó közösségi és spirituális tapasztalatokra, találnának otthonra egy sokszínűbb, az igényeiket jobban értő, kevésbé centralizált és bürokratikus zsidó vallási intézményrendszerben. Megszólításukra – a különben tiszteletreméltó – ortodox közösségeknek nincs valós esélye. Erre csak a nyitás jegyében létrejött magyar zsidó irányzat, a Mazsihisz által képviselt neológia lehet képes, ha következetesen meg tudja tölteni tartalommal a »változó világra nyitott zsidóság« szlogenjét. A MAZSIHISZ közgyűlése által elfogadott új stratégia meg kívánja tartani a neológia értékeit, és nem vallási, hanem közösségszervezési reformot jelent. Ha a Mazsihisz képes lesz végigvinni a lassan meginduló változásokat, beláthatatlan lehetőségek állnak a Szövetség előtt. Mert a kutatás világosan megmutatja, hogy igény, az lenne ránk.”