Merre előre?

„Tavaly megjelent egy könyv Minszkben, ami nem kis ijedséget váltott ki sokakban. A szerzők nem kevesebbet javasoltak, mint a gazdaság és a szociális szféra piaci alapú átszervezését. A belarusz vezetés nem vállalta be. Az állami egészségügy mellett ugyan megjelentek a magán laboratóriumok, diagnosztikai központok, de az egészségügy ingyenes és állami maradt. Az árak teljes liberalizálását javasolták a szakemberek, de a politika nemet mondott. Az árak nőttek Belaruszban is, de nem szívták el az emberek tartalékait, nem ásták alá napi megélhetésüket. Lakáshoz jutni nem könnyű Belaruszban, mivel a régi rendszer, amiben a vállalatok és intézmények lakást adhattak a dolgozóiknak, már nem működik. Lakást vásárolni lehet, ahhoz hiteleket lehet kapni, de a hitelezés, ha szabad ilyet mondani, tisztességes. Nincsenek reménytelen sorsú devizahitelesek, mert az állam nem engedi átverni a polgárait.

Minap a belarusz állambiztonsági szolgálat őrizetbe vette Lukasenko elnök egyik tanácsadóját. Áruba bocsájtotta politikai befolyását, magyarán szólva, korrumpálódott. A példás büntetés nem marad el, mert az ország vezetése példás rendet akar, s másként ezt nem lehet.

Szóval a világ változásai, a külső és belső nyomás ellenére nem sikerült Belaruszt elrontani. Belarusz fejlődik és stabil. Ez nem kis eredmény egy olyan világban, ahol az instabilitást, a bizonytalanságot, a zavarosban való halászást akarják normává tenni.

Fejlődnünk kell, előre kell mennünk! – mondja fiatal kísérőm. Ő már nem emlékszik a szovjet időkre, a szocializmusra. Nekem a Marx utca tetszik, olyan európai, teszi hozzá. Nem akarom elkeseríteni. A Marx utca két-három emeletes házaival nem európai, hanem nagyon is belarusz. És ez a jó benne. Szerencsére nem rontja el az sem, hogy az egyik sarkon a Canali cég exkluzív öltönyeit árulják, a másikon a Café de Parisban tökéletesen nyugati hangulatot lehet élvezni. Fejlődjünk, mondom én, haladjunk előre, de a magunk útján! Belarusz akkor jár jól, ha nem akar más lenni.”