A nagyhatalmak kijátszák egymás ellen a kisebbségeket

„Hogy áll ma a magyar véderő potenciálja a szomszédos országokéhoz képest?

Románia, Ukrajna, Szerbia, Ausztria és valószínűleg Szlovákia is előttünk van összütőerőben. Vannak területek, ahol nem állunk olyan rosszul: a magyar légierő működőképes, miközben van olyan szomszédos ország, ahol felszállni alig tudnak. Tüzérségben viszont inkább nem mondanám, hogy mennyire lent vagyunk, pedig Kelet-Ukrajnában is bebizonyosodott, hogy az továbbra is rendkívül fontos. 2014 után elindultak jó folyamatok, ezért a magam szintjén én is igyekeztem mindent megtenni. A haderőt komolyan kell venni, részben ezért is írtam meg ezt a könyvet, mert aki elolvassa, nem fogja azt mondani, hogy a haderő luxus.

A regény több szálon fut, a fő vonal egy székelyföldi etnikai konfliktus.

Ez egy hipotetikus szcenárió: tegyük fel, hogy Romániában elkezdik keményen megvágni a kisebbségek jogait. Egyértelmű, hogy a valóságban most nem olyan rossz a helyzet, mint mondjuk Ceaușescu idején volt, de Ukrajnában láttuk, hogy korábban megadott jogokat is vissza lehet vonni nagy nemzetközi felháborodás nélkül. Én egy olyan szcenáriót rajzolok fel, hogy jön egy újabb gazdasági válság, mindenki magával van elfoglalva a világon, és közben megindul egy folyamat egy eleve érzékeny régióban, amit adott esetben kihasználhat valaki; a regényben Putyin Oroszországa.

Mennyire reális, hogy egy nagyhatalom megpróbál kiélezni egy etnikai feszültséget a Kárpát-medencében?

Az oroszok Kárpátalján használják a magyar kártyát, orosz oldalak idegesítik az ukránokat a kárpátaljai, egyébként magyar részről nem létező elszakadási törekvésekkel. Ami nonszensz, eleve, Kárpátaljának alig 12 százaléka magyar. De ez egy régi technika, egy kisebbséget egy másik ország gyengítésére használni, ezt minden nagyhatalom csinálta a történelemben. A jugoszláv időkben Mussolini a horvátokat, Vietnamban az amerikaiak a helyi kisebbségeket, a kurdokat Irakban. A Szovjetunió is direkt hagyott etnikai aknákat a határhúzásokkal a tagköztársaságokban. Ezeket használják Ukrajnában, a Krímben, Georgiában, a Dnyeszter-melléken, vagy éppen a Fergana-völgyben, hogy senki ne lehessen elégedett, és mindenki Moszkvához fordul döntőbíróért.

A Kárpát-medencében Sztálin 1945-ben dönthetett volna egy etnikai szempontból igazságosabb határról, de inkább visszaállította a trianonit. Ugyanakkor nem engedték a magyar kisebbség teljes áttelepítését sem, sőt, Erdélyben még a magyar etnikai autonómiát is előírták, hiszen az nagyon nem Románia ötlete volt. Ha valaki Romániában problémát szeretne, akkor logikus lenne a magyar kisebbséghez nyúlnia.”