Zuglói anziksz

„Sokan az MSZP-ből azért is haragszanak rá, mert kiegyezett Papcsák Ferenc jobbkezével, aki alpolgármester maradhatott. Volt, aki mindkettőjüket leárulózta, akadt, aki csak egyikőjüket, de most, amikor Tóth Csaba erős eredménnyel vitte a választási körzetét, úgy véli, sikerének mielőbb ki kell hatnia a kerületi önkormányzat vezetésére. Karácsony persze, talán önvédelemből is, nem akarja föladni a kényes egyensúlyt, mert sejti, hogy a második lépés az ő eltakarítása volna. A vicc az, hogy így is mindkét oldal bábnak tartja, de mint ilyen, különleges, mert a bábok nem szoktak senki útjába állni.

Az áprilisban végül is ripityára vert szocialisták nem annyira a megújuláson, hanem már megint az új felálláson törik a fejüket. Az eltelt évek alatt hozzászokhattak ahhoz, hogy kevés a kínálkozó állás, poszt, ajándékkosár. Szemükre vethetik, hogy ellenzékiként meghunyászkodnak, de egyébként élelmesek, minden lehetőségre felfigyelnek, egy teljesen más természetű összefogásban hisznek, mint amit reklámoznak. Egyéni, netán kiscsoportos előnyökre bontottban. Lám, Horváth Csaba sietve jelentkezett a főpolgármesteri tisztségre, megelőzve az esetleges Karácsony-kandidálást, fölajánlkozva mindjárt a Jobbiknál is. A szűkülő tér tehát sajátos alkalmazkodási készséget fejlesztett ki náluk, politikai vereségeik leckéit számunkra egyre furcsább belső viadalaikban kamatoztatják. Így könnyen előállhat az a paradox helyzet, hogy amibe Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Péternek törik bele a foga a Fidesz miatt, Zuglóban Karácsony a szocik keverésének köszönhetően jár ugyanígy.

Nyilván Karácsony, ahogy tud, ellenáll. Ha elvtársai kicsinálják, bedől a képviselő-testület, indulni fog a választáson, óriási csetepaté kezdődik, a pártszövetségnek vége. Azért ne szaladjunk annyira előre. Mert konkrétan bármi történik is, nem marad minden a régiben. Pontosabban nagyon is ott marad. És nem csupán Zuglóban.”