ahogy erre a fideszes képviselő Sebes Gábor vagy tanulmánykötetükben a keresztény értelmiségiek is felhívták a figyelmet.
2) Az oktatási reform megreformálása. Évtizedek óta szükségszerű folyamatokat indított el a kormány a teljes közoktatás strukturális átalakításával. A koncepció helyes, azonban az intézkedések sebességéből és olykor átgondolatlanságából fakadóan számos anomália keletkezett: ezek korrekciója az új kabinet feladat. Mikre gondolunk? A tankönyvpiac szélesítése, a két tanítási nyelvű iskolák támogatása, a pedagógusi életpályamodell anyagi biztonságának megteremtése (sokat javult a helyzet, de egyelőre nem piacképes a tanárok fizetése: se kezdőként, se a nyugdíjhoz közel). Továbbá feladat a pedagógusi előmenetelt biztosító portfóliórendszer racionalizálása, a KLIK túlhatalmának visszametszése és a politikai alapon, szakmai támogatás nélküli kinevezett potentátok lecserélése, az iskolapszichológusi hálózat anyagi megbecsülése, a tehetséggondozó munka tovább ösztökélése.
3) A felsőoktatási intézmények finanszírozása. Oktatás, de külön említést érdemel az egyetemek világa. A kancellári rendszerrel racionálisabb gazdálkodás kezdődött meg minden állami egyetemen, azonban az intézmények is azzal tudnak főzni, amijük van: ameddig az ELTE-n nincs pénz a fénymásolásra sem, amíg komplett tanszékek tengenek korszerű IKT-s eszközök nélkül, amíg egy 35 éve oktató egyetemi docens fizetése nettó 270 ezer Ft és egy pályakezdő egy tanársegédé 147 ezer, addig messze nincs rendben a felsőoktatás. Bár szavazóerő szempontjából vékony, csúcsértelmiségi réteg az egyetemi oktatóké, az ország versenyképessége, a vonzó felsőoktatás mégiscsak az ő vállukat terheli.
4) A kultúrafinanszírozás örvendetes pozitívumaként például számos sikeres magyar film született, azonban sok területen van még tennivaló. Ilyen a megalázóan kevés fizetésből élő könyvtárosok, muzeológusok és más közgyűjteményi dolgozók bérének rendezése (utoljára 10 éve volt bérkorrekció a szektorban). Másik dimenzió, de ide tartozik a dilettáns és délibábos wannabe-tudósok elleni fellépés, azok támogatása helyett, például említhetjük a magas szintű tudományosságtól a legrosszabb sarlatánokat felvonultató Kurultáj támogatását is. Tudomásul kell venni, hogy a társadalomtudományok (különösen a múltunk, nyelvünk kutatása) nem politikai terep, és óriási hiba ennek átengedése kontár kezekbe.
5) Az egészségügy rendbetétele. Az EMMI élére kisebb meglepetésre kinevezett Kásler Miklós onkológus személye talán jelképes utalás: a kormány ebben a ciklusban a lélegeztetőgépen tartás helyett belevág az ágazat teljes rehabilitációjába. Ennek része kell legyen az állami és magánintézmények közötti szakadék figyelembevételével