Juncker és Marx: pont ilyen jobboldalra vágynak a haladók

„Marxnak gyakorlatilag semmiben nem volt/lett igaza, és nem az a legelésző vegán hippi volt, akinek ma megpróbálják beállítani. Az egyetlen, amit a számlájára írhatunk, az az a százmillió halott, akiket a kommunista rezsimek végeztek ki a világ minden táján – persze, nem személyesen felelős ezekért, de ezek a rezsimek mégiscsak kommunistának, szocialistának, marxistának nevezték magukat, kötelező tantárgyként oktatták a marxizmus-leninizmust, és hát kik vagyunk mi, hogy ezt megkérdőjelezzük?

És akkor itt van a mi nagyszerű vezetőnk, ez a Tesco gazdaságos Napóleon (mindenféle értelemben), aki elmegy beszélni a jubileumi ünnepségen, hiszen bármit gondoljunk is Marxról, hatással volt/van az életünkre. Ez persze igaz, a kérdés, mi volt a hatása?

Juncker úr, ugyebár, „néppárti”, és erre emlékezzünk akkor, amikor a haladók azon nyekeregnek, hogy szeretnének ők egy jobboldalt, amolyan igazit, európait, mint amilyen a néppártnak azon része, amelyik adott esetben ki is zárná a lábszagú, proli, suttyó, populista magyarokat a pártszövetségből. És föl is hívják a figyelmet arra, hogy hány jobboldali – tehát néppárti – politikus ítéli el néhanapján a magyar kormányt.

Nos, a bezzegjobboldal alatt a Juncker-féléket értik a haladók. Olyan jobboldalt szeretnének, amelyik hajbókol a haladó ügyek előtt, érti a 124. genderrel rendelkezők érzékenységét is, befogadja a barna szempárokat és fejet hajt az olyan progresszív idolok előtt, mint a korszakos gyűlölködő Karl Marx. A bezzegjobboldalt egyetlen dolog különbözteti meg a haladó tábortól, mégpedig az, hogy jobboldalinak nevezi magát, semmi más. Egy ilyen jobboldallal aztán nagyon elégedett lenne a haladó tábor.

Addig örüljünk, amíg elégedetlenek.”