A nacionalista centrális erőtér legveszélyesebb ellenfele: az önkormányzatiság

„Az önkormányzatiság a szabadság legnagyobb kis köre.

Egyben a nacionalista centrális erőtér legveszélyesebb ellenfele. Emlékszünk, amikor az első újvilági jobbközép kormány cibálni kezdte a demokrácia zakóját, micsoda kemény kiállást mutattak a városok és polgáraik (l. Charta-tüntetés). Mára az önkormányzatiság kéz- és lábbilincsben van, kifosztva, üres zsebbel menetel a kivégzőosztag elé. Mert ezt a teljesen restaurált, vezetőszáron irányított tanácsi rendszert, amivé a területi önkormányzatok váltak, ezt sem viseli el a centrális tökfej. Ki fogja adni a tűzparancsot. Nem holnapután, holnap. Sürgősen cselekedni kellene. De mit?

Először nézzük meg, hogyan sikerült az önkormányzatok kormányhivatallá tétele?

Ez legjobban Budapesten és a nagyobb városokban látható: a képviselők és a tisztségviselők között alig van pártfüggetlen tag, zöld vagy városvédő. A testületi többséget mindenütt pártfrakciók alkotják, a döntéshez szükséges többséget pedig a kormánypártiak adják. A centrális erőtér a kisujjából rázza ki ezt a kiszolgáló csapatot. Jól fizeti őket, a nagyobbakat még az országos nagy korrupciós szisztémába is beveszi. A kicsiket pedig érdekeltté teszi a különböző sanyargató-pénzbehajtó rendszerek (pl. parkolás) »hatékony« működtetésében. Leginkább azért, hogy jó szívvel tudjanak fütyülni az igazi feladatokra. A pesti utcákon több az agresszió, a kosz és az állati ürülék, mint a felcsúti legelőkön. Szemétdombon kukorékoló törpekakasok érzik itt jól magukat.”