Majális

„Akárhogy is, az ellenzéki pártoknak nem sikerült elnyerniük a munkavállalók bizalmát, és ezen utólag már az sem segít, ha a választási (le)szereplés után a kitűnő ötletekkel még a legszűkebb időkben is nagylelkűen bánó kibicek most azt javasolják nekik, hogy forduljanak a szakszervezetek felé, segítsék a munkavállalói érdekképviseletek megerősödését, mert az majd nekik is jó lesz. Az az igazság, hogy az elmúlt 20-25 év tapasztalatai alapján a szakszervezetek sikítva menekülnek, ha egy-egy párt feltűnik az ablakuk alatt (amelyik nem, az meg úgy jár, lásd a fideszes kötődésű Munkástanácsok történetét). Be kell látni, hogy egy ilyen együttműködésből – legalábbis, ha a barátkozás a színfalak előtt történik – egy szakszervezet nehezen tud jól kijönni. Azokat a jogokat és jogosítványokat, amelyekre a szakszervezeti szférának a politikától szüksége lenne, legfeljebb a (látványosan ellenérdekelt) kormánytól kérhetnék – az ellenzéktől egyelőre csupa olyasmit kaphatnak, amiből inkább kilábalni szeretnének.

A szakszervezetek megizmosodása nélkül aligha lesz idehaza érdemi ellensúlya a narancsburzsoáziának. Az viszont tényleg rejtély, hogy ezt az erőre kapást hogyan tudná segíteni a saját válságai kezelésére is képtelen oppozíció.”