Másnap

„Kétségbeejtő jelenség ez. Ha a magát a társadalomnál különbnek tartó kisebbség nem hajlandó elfogadni a közösen meghozott döntéseket, a demokrácia lényegét vonja kétségbe, s kerül abba a táborba, ahová amúgy rendre a Fideszt sorolja. Ahogy a miniszterelnök fogalmazott: a magas részvétel zárójelbe tett minden kétséget. A következő Orbán-kormány legitimációja európai viszonylatban is példaértékű, új lendületet adva a nemzetállami szuverenitásért, a brüsszeli kvótaerőszak ellen fellépő erőknek. Nem csoda, hogy sorra érkeznek a gratulációk a lengyelektől, a csehektől vagy éppen Ausztriából és Olaszországból – miközben a nyugati sajtó lelombozott tollforgatói nem győznek keseregni a pórul járt itthoni elvtársaik sorsán. Nem mellesleg, folytatódhat a sikeres, családközpontú gazdaságpolitika, az egészségügy és az oktatás megújítása, jöhetnek a további béremelések. Hiszen volt itt eredmény bőven, a választópolgárok a jelek szerint ezeket is számba vették.

Az ellenzék aligha spórolhatja meg a megtisztulást, ami egyelőre a belharcok kiújulásánál tart. Az egymás torkának ugrásnál. Az LMP-t kívülről-belülről támadják, az amúgy feltűnően elégedett Gyurcsány »kígyóbűvölő« Ferenc ebben alighanem oroszlánrészt vállal majd, a kormányváltást ígérő Vona Gábor belső ellenzéke pedig szintén elkezdett mocorogni, a Heller Ágnesékből nem kérő radikális jobbikosok szócsöve Toroczkai László alelnök lett.

Magyarország tehát választott, egyértelmű és határozott döntés született. Nincs itt semmi látnivaló, a magyar demokrácia, köszöni szépen, jól van. A karaván halad.”