Csak ők – vagy a forradalom?

A Bethlen István miniszterelnöksége által fémjelzett korszakot (1921-1931) manapság még ellenfelei is kezdik fölemelni, mert hát Magyarország valóban ekkor konszolidálja gazdaságát (leánykori nevén: másodszor ekkor adósodik el homlokig – először 1867, harmadszor 1973 után).

Csuda jó korokat egyetlen jellemvonásuk (esetünkben a gazdasági konszolidáció) nyomán megítélni, de hát, ha valamitől, hát a történelemtől ne várjunk igazságtételt – ahogyan semmitől se várjunk. 

Ellenben figyeljünk fel egy kortárs mondatára, amely Bethlen kormányzásának felezőpontján, 1926-ban íródik le. Érdekes furcsasága Milotay István Cölöpök című írásának, hogy pár évtizeddel később Horn Gyula mintha valami hasonló címen írt volna emlékiratot, de hát ez most mellékes. 

Milotay az 1926-ban, a lebonyolított választás után azt írja a Bethlen-féle kormánypártról, hogy az mindent visz: „Nincs mellette vagy rajta kívül semmiféle más szervezett erő, mely ellensúlyozhatná vagy fölválthatná, bukása esetén csak egy másik véglet jöhet: a forradalom”.

Mint hogyha mostanában is rebegnének olyan hangok, amelyek a forradalom jelét festik az égre. S másfelől: mint ha ma is hallanánk: vagy ők – vagy a semmi.

Ez egyfelől lehangoló, másfelől elgondolkodtató, s arra figyelmeztet minket, hogy

A társadalom magát teremti. Illetve teremtette, amikor még lehetett. Globális korban pénzt lehet teremteni vagy fialtatni.  

Kétségbeejtő szembesülni, hogy Acemoglunak és Robinsonnak csak féligazsága van, amikor azt mondják: nincs megírva a nagykönyvben, hogy melyik nemzet emelkedik fel. Eddig igaz. De hogy mindig lesz, amelyik nem emelkedik fel, az olyan biztos, hogy mint hogy Bethlennek és Orbánnak „alig-ellenzéke” (mert alig-társadalma) van.

Azért csak szóljon, aki receptet tud társadalom-teremtésre.