Ennyi simogatást még sohasem kaptam

„Korábban azt mondta, hogy mindenkit beperel, aki érintett az ügyben, amikor szexuális zaklatással vádolták. Ahogy fogalmazott, az ön ellen indított karaktergyilkosságban...

Megtörtént. Áprilisra tűzték ki például az ATV elleni pert, márciusban pedig azok a sajtóorgánumok felelnek, amelyek megírták és átvették azokat a baromságokat.

Korábbi munkaadóját, az ATV-t miért perli?

Polgári pert indítottam, mert azt a látszatot keltették, hogy egy belső vizsgálat elmarasztalt engem. Pedig ilyen nem történt. Helyreigazítást kell adniuk, és fizetniük 20 millió forintot, mert sérelem ért, hiszen a családomat és engem is megviseltek a történtek, ráadásul az emberi tisztességemet kétségbe vonták.

A történtek óta másképp néznek önre a hölgyek az utcán?

Ennyi simogatást még sohasem kaptam. 39 éve vagyok a pályán. Most érkezett hozzám két mocskolódó levél, és az elmúlt 39 évben három, tehát összesen öt. Ehhez képest szegény Farkasházy Tivadar rengeteget kapott... Tényleg mindenki csak támogat. A benzinkúton az egyik sportág szövetségi kapitánya meglátott, megölelt, és annyit mondott: »Remélem, látlak még.« Nyugalmazott miniszter telefonált, volt MSZMP KB-titkár telefonált, akadémikus telefonált. Lassan olyan leszek, mint a Hazafias Népfront, mindenki bennem egyesül. De a legjópofább az volt, amikor egy idősebb hölgy hívott fel: »Kedves Henrik! Beszéljen a férjemmel, mert üvölt és magánkívül van. Adom a férjem.« Átvette egy úr. »Én egy nyugalmazott belgyógyász főorvos vagyok. Negyven nő vett körül, amíg dolgoztam. Hogy képzeli el bárki, hogy nem dicsérem meg a kolléganő frizuráját, hogy a takarítónő vállát nem simogatom meg, amikor a férjéről érdeklődöm, vagy hogy az asszisztens új ruháját nem veszem észre? Tudja, mit mondok magának, menjenek ezek a jó édes anyjukba! Mocskos gazemberek! Engem hányszor hurcolhattak volna meg, ugye, anyukám?!«

Azért ezek jóleshettek önnek...

Ebben a szakmában mindent elértem, amit lehet, csak nem erre vágytam. 1967-ben a rádióban a költészet napi versenyt én nyertem meg. Egy szonettet kellett írnom egy lánynak, akit akkor láttam először. Devecseri Gábor volt a zsűri elnöke, és megveregette a vállamat, hogy én még nagyon sokra fogom vinni. Elvitt a Múzeum Kávéházba, ahol összejártak a költők, és én voltam akkor köztük a legfiatalabb, 18 éves lehettem. Azt mondták, hogy rohadt nagy tehetség vagyok. Csakhogy én nem tudtam, hogy a Múzeum Kávéházba nemcsak költők járnak, hanem melegek is, és amikor kétszer egymás után megmarkolták a fenekemet, én úgy elszaladtam, hogy ott véget is ért a költői pályafutásom. Pedig most két könyvötlet is van a fejemben. Az egyik egy szerelmes, erotikus női könyv, ami egy fodrászüzletben játszódik, a másik egy nagyon kemény krimi, amiben a mai politikai elit összes gazembersége benne van. De mint mondtam, nincs mellettem senki, aki noszogasson. Nincs a Tarnói Gabi, nincs a Forró...”

A teljes interjút a Best február 23-i számában olvashatják.