Egyenlőség a nemek között

2018. február 04. 18:34

Biztos, hogy azzal tesszük a legjobbat az egyenlőség érdekében, ha már megint a férfiakra bízzuk, hogy oldják meg a helyzetet?

2018. február 04. 18:34
Fricz Tamás
Fricz Tamás
Magyar Idők

„Antoni Ritával szemben én sokkal inkább a nők és férfiak közötti egyenlőség irányában keresném a megoldást, ugyanis szerintem ő nem ezt teszi.

Mert hiszen miben is látja annak a problémának a megoldását, hogy a patriarchális nevelés által elgyávított és hallgataggá tett lányok, hölgyek nem merik kimondani, hogy a válaszuk nem, belesodródnak a szexbe, miközben a pokolba kívánták volna azt, így mégiscsak egyfajta „soft” erőszakot szenvednek el? Abban – miként idéztem őt –, hogy „a férfiak igyekeznek a gyakorlatban odafigyelni a nőkre”. Vagyis a férfi a közeledés és próbálkozás grádicsai során figyelje a nő reakcióit, vegye észre, ha kissé zárt a lány, ha nem mosolyog, ha feszült, ha lefagy, ha gépies vagy ha kifejezéstelen az arca.

Ez szép – mondhatnánk. De meg kell kérdeznem: biztos, hogy a témával kapcsolatban minden felelősséget a férfira kell hárítanunk? Biztos, hogy azzal tesszük a legjobbat az egyenlőség érdekében, ha már megint a férfiakra bízzuk, hogy oldják meg a helyzetet? Biztos, hogy az a jó, ha azt mondjuk, a férfi az élet minden pillanatában legyen következetes, és akkor megoldódik a nő-férfi viszony minden problémája? Szóval biztos, hogy a férfinak kell mindent megoldania? És akkor mi van a nővel? Ő mit csinál? Ő mit tesz a kalapba? Neki nem kell tanulnia, változnia, csak a férfinak kell változnia, miközben állítólag mind a két nem a patriarchális nevelésben nőtt fel? A nők felmenthetők a patriarchátus miatt, a férfiak már nem? Ez lenne az egyenjogúság? Vagy egyenlőség?

Nem veszi észre a szerző, hogy ezzel a javaslatával valójában totálisan fenntartja a férfiak felsőbbrendűségét? Nem veszi észre, hogy a probléma megoldásában nem ad feladatot a nőknek, csak a férfiaknak? Nem kellene inkább azon elgondolkodniuk a feminista szervezetek aktivistáinak, vezetőinek, hogy programokat szervezzenek a nők ilyen irányú tanítására? Vagyis annak megtanítására, hogy egy nő miként fejezze ki magát, hogyan bízzon önmagában, hogyan foglalja szavakba, mit is akar, és hogy ne féljen a férfiaktól, mert azok nem is olyan félelmetesek, mint azt gondolná?

Nem kellene inkább ilyen módon megközelíteni a témát, ami sokkal közelebb vinne bennünket a kölcsönös és egyenrangú, egyenlőségre épülő megoldások felé? De nem folytatom a kérdéseket, helyette inkább egy javaslattal élnék. A helyzet a következő: a metoo-mozgalom részben indokolt lehet, de az biztos, hogy ennek túlkapásai és gyakran latens férfiellenessége miatt is a férfiak egyre inkább elbizonytalanodnak. Ezek után állandóan felteszik maguknak a kérdést: meddig mehetek el? Előreengedhetem a hölgyet? Rámosolyoghatok? Milyen szavakat használhatok? Vagy inkább hagyjam az egészet?

Ezért azt javaslom, hogy legyen valódi egyenlőség a két nem között mindenben, a szexuális közeledés kérdésében is. Ehhez az kell itt és most, a XXI. század elején, hogy a nők vállalják fel és fogalmazzák meg, mit akarnak. Igen, a férfiaknak, és igen, forró vagy forrósodó helyzetekben. Szavakban. Bátran. Szépen. Kedvesen. Mint amilyenek a nők. És akkor nem lesz félreértés. Segítsenek nekünk.

Ez bizony jót tenne.”

Összesen 29 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
szekula
2018. február 06. 03:43
Egyre indokoltabb a meleg büszkeség; a heterók minden jel szerint még gördülékenyen ismerkedni sem tudnak. Lassan kéne egy Meleg Megkönnyebbülés menet is, amiért nekünk nem kell ilyen röhejes szarságokkal foglalkoznunk. #Magyarország a magyaroké, a fasz a férfiaké!
Trinitysum
2018. február 05. 19:11
Igen, én is voltam meetoo helyzetben tapasztalatlan fiatalként. Egészen addig tartott, amíg nem tanultam meg határozottan, keményen és erőteljesen kifejezni magamat, a szándékaimat, és hogy meddig lehet elmenni. És akkor a meetoo helyzet egy csapásra megszűnt. Ki hitte volna?
csicseri
2018. február 05. 15:56
tisztelt Cikkíró, Fricz Tamás, nagyra értékelem írásait és munkásságát, de úgy tűnik, női témákban - sok férfitárásához hasonlóan - alig jártas. Azt írja: 'a nők vállalják fel és fogalmazzák meg, mit akarnak.' Jelentem: a nők megfogalmazzák, mit akarnak, és sok esetben felvállalják. Már ha tehetik. Pl. hogy a témánál maradjunk: éppen nem akarnak egy férfival lefeküdni. Szépen, kedvesen, ahogyan Ön is kéri, közlik, hogy nem, és a férfi hiába hallja a fülével, nem akarja érteni az eszével, és már vége is a dalnak, mert vagy akarata ellenére megtörténik, vagy le-ócska-ribancozzák, mert mit kéreti magát. Vagyis a férfi eldönti, jogos-e a húzódozás és a nemet mindenáron igenre AKARJA változtatni. A nem szex-alapú eseteknél ugyanez a probléma.... Tessék mondani, hányszor mondják el a nők, hogy a férfiak EGYSZER megértsék?
Nannyó
2018. február 04. 20:33
"Nem kellene inkább azon elgondolkodniuk a feminista szervezetek aktivistáinak, vezetőinek, hogy programokat szervezzenek a nők ilyen irányú tanítására? Vagyis annak megtanítására, hogy egy nő miként fejezze ki magát, hogyan bízzon önmagában, hogyan foglalja szavakba, mit is akar, és hogy ne féljen a férfiaktól, mert azok nem is olyan félelmetesek, mint azt gondolná?" Ez például nevetséges, kedves Fricz úr...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!