Pofátlanul

„A budapesti amerikai nagykövetség ügyvivőjét behívták a minisztériumba. Fejmosás. Két »provokatív« előadást tartott az utóbbi hónapokban, és a State Department 700 ezer dolláros pályázatot hirdetett a független vidéki sajtó támogatására. Ez beavatkozás a magyar belügyekbe, szégyellje magát! Az ügyvivő aztán beleolvas az Átlátszó.hu-ba, és mit lát? Kőműves Anita kinyomozta, hogy egy titokzatos alapítvány működik valahol Virginiában, közel Washingtonhoz, hétmillió dollárocskából. Hogy aztán mit is csinál ez a »Magyar« nevű alapítvány, azt csak sejteni lehet. (Talán négy-öt itteni, a magyar kormánnyal barátságot ápoló képviselő kampányát segíti, azért, hogy aztán leközöljék kormánybarát nyilatkozatukat a kormánybarát magyar sajtóban.) Tehát a kis Magyarország titokban hétmillió dollárt költ magyar belpolitikai célokra Amerikában, míg a nagy Amerika nyíltan ennek csak a tíz százalékát költi a független vidéki magyar sajtóra. Az ügyvivőnek nincs szégyellnivalója, a magyar kormánynak annál inkább.

Varsóban a kormány átírja a lengyel történelmet, és megbünteti azokat, akik másképp látják. Tilos lesz leírni, hogy »lengyel koncentrációs tábor«, ha mégis, három év börtön jár érte. Ezek hivatalos neve »koncentrációs tábor lengyel földön«. Jó, ez így valóban közelebb van az igazsághoz. A lengyel miniszterelnök azonban hozzátette, hogy a lengyelek, a zsidókhoz hasonlóan, szintén áldozatai voltak a náci Németországnak. »A zsidókhoz hasonlóan?« Elnézést kérek, de ha egy lengyel meghunyászkodott a háború alatt, akkor a nácik nem bántották. Ha egy zsidó megpróbált meghunyászkodni, akkor is megölték, csupán azért, mert zsidó. A máskülönben intelligens lengyel miniszterelnök pofátlan. Válaszul én is követem példáját, és gyorsan leírom: »lengyel koncentrációs tábor«, »lengyel koncentrációs tábor«, »lengyel koncentrációs tábor«.”