„Minden falunak akad egy aranyos bolondja. Vagy postás-helyettes a lelkem, vagy jobb esetben mindenesként tesz-vesz a plébánia és a templom körül. Söpröget, takarít, viszi a hírt az egyik portáról a másikra – egy-egy kis jutalom, étel-ital, talán egy kisfröccs reményében. A közösség elfogadott tagja, és építő szándékát mindenki jó szívvel szemléli. Sokan azt gondolják, hogy Gulyás Márton (és néhány társa) is valami hasonló figura lehet, esetleg a nemzet bolondja ő, mikor telerondítja az Állami Számvevőszék műemléképületét, csak éppen nem találta még meg a hasznos feladatát, amelyben nyugodtan, minden defektusával együtt eléldegélhet élete végéig. De sajnos ezek a vélemények tévesek.
Gulyás Márton nem bolond, és nem is aranyos. Gulyás Márton egy agresszív, okos és jól képzett hivatásos provokátor. Egy politikai terrorista – aki nagyon is tudatosan teszi, amit tesz.
Hónapról hónapra akad egy-egy politikai akció, egy performansz, egy balhé, egy kis lökdösődés, vagy valami polgárpukkasztó ténykedés, amelyet kiötöl, majd annak rendje és módja szerint meg is valósít. Talál hozzá társakat, felleli az eszközöket, és mindig ügyesen ügyel arra, hogy elmondhassa a politikai, leginkább ellenzéki, pontosabban szélsőséges és gyűlölködő véleményét. Így gyakorlatilag többet szerepel a nyilvánosság fórumain, több helyre elér a hangja, mint egy-egy politikusnak.”