Nem szerencsére, hanem stratégiára építek

„Soros György azt állította, Orbán Viktor megvásárolta az MSZP vezetőit, többek között ezért nem képes összefogni az ellenzék. Mit gondol, kik az árulók, hánnyal találkozott, és kikről gondolja úgy, hogy fúrják az összefogást?

Eggyel sem. Azt látom, hogy az ellenzéki pártok közül az MSZP és a Párbeszéd képes áldozatot hozni a győzelemért.

Azért van egy érthető, praktikus szempontú ellenállás is egyes MSZP-s politikusokban. Ha a szocialisták sok helyen állnak be független jelölt mögé, és ezek a jelöltek nem nyernek, akkor a töredékszavazatok elvesznek, nem a pártlistát erősítik. Ráadásul az ellenzéki oldal tagolt, azaz listás szavazatok is elaprózódhatnak, míg jobboldalon a listás voksok egyértelműen a Fideszt izmosítják, ahogy a határon túli szavazatok is. A dilemma az: a független jelöltek ugyan nagyobb eséllyel húzhatnak be egy választókerületet, de ha elbuknak, akkor jóval nagyobb arányú győzelmet arat a Fidesz, mint ha ellenzéki pártemberek indultak volna.

Nem vitás, okos politikai stratégiára van szükség, olyanra, amelyik a legtöbb mandátumot garantálja. De nem lehet, nem szabad a vereségre optimalizálni egy kampányt, csak a győzelemre. Egyértelmű, hogy azokban a választókerületekben – például Pécsett vagy Veszprémben –, ahol a független jelölt győzhet, érdemes pártonkívüli emberek mögé állni. Mert nagyon fontos a lista – különösen azoknak a politikusoknak, akik rajta akarnak lenni –, de az, hogy én leszek a miniszterelnök vagy Orbán Viktor, azon múlik, miképp szerepel az ellenzék az egyéni választókerületekben. A választási matematika pedig nagyon egyszerű: több szavazó kell, és kevesebb párt. Az Orbán-rezsim akkor élheti túl a választást, ha a kormányváltást akarók otthon maradnak, vagy ha elmennek, megoszlik a szavazatuk. És persze a két mondás között ok-okozati viszony van: akkor mennek el sokan, ha esélyes jelöltet észlelnek, ha látják a Fidesz egyértelmű kihívóját. Ezért beszélünk ideális megoldásként közös jelöltekről, közös ajánlatról, közös listáról, közös miniszterelnök-jelöltről. De már az is segít valamit, ha egy választókerületben egy ellenzéki indul – erről legalább már van egy MSZP-Párbeszéd-DK-megállapodás.

Az MSZP és a Párbeszéd már kettőből egyet csinált, és közösen indul. Mi a helyzet a Liberálisokkal?

Van szándék, hogy együttműködünk, de közjogi döntés még nincs. Azt mondom, ne rakjuk túl magasra a lécet.

Három párt esetén a parlamenti bejutási küszöb 15 százalék lenne. Fél, hogy nem ugorná meg a trió?

Nem. A Vasárnapi Hírek szerint csak az MSZP-t 17 százalékra mérte a biztos pártválasztók körében a Publicus Intézet.

A ZRI Závecz Research viszont 13 százalékra.

Ami január első napjaiban készült, amikor még a bejgli uralta a tudatot. Csakhogy a Publicusé az első kutatás, amelyik már mérhette az országjárás hatását. Tíz évig voltam közvélemény-kutató, tudom, hogy a közhangulat olyan, mint a dinoszaurusz: mindig késleltetve és baromi lassan mozdul meg. De az azonnali visszajelzések szerint valami elkezdődött. A Facebook-posztokat elemezve is az látszik, hogy én vagyok a legnépszerűbb ellenzéki politikus. Biztos vagyok benne, hogy ez a választás nagyon szoros lesz, és az általam vezetett szövetség lesz a legerősebb a mai ellenzéki formációk közül.”