Orbán miatt jobb lesz a Nyugatnak, de magyar áldozat árán

„Az a paradox helyzet állt elő, hogy Orbán termékenyen lépett be a nyugati kontextusba, ám azon az áron, hogy a történelmi léptékkel monologikus (nacionalista-kollektivista) magyar narratívát megerősítette, csökkentve a konzervatív pluralizmus esélyét idehaza. A magyar valóság nem volt még abban az állapotban, mint a nyugati, ami a tradicionalizmus és a kollektivizmus felbomlását illeti, ezért egyfelől természetes, hogy innen érkezik a nyugati domináns logika kihívója. Másfelől ugyanaz, aki kihívónak minősül Nyugaton, az nagyon is a belterjességet és a zárványt erősíti idehaza. A magyar politikai kultúra nacionalista-kollektivista értékrendje a nyugati »eredmények« nyugtázásával csak tovább erősödik, ami egy cseppet sem termékeny már – sőt. Orbán kettős hatásából nekünk a rosszabb jut, mert nincs megközelítő erő sem, amely Orbánnak ellentarthatna a magyar közéletben. Ennek az erőnek a jobboldali-nemzeti modernizáció szavával kellene fellépnie.

Orbán etnicista nézőpontjával szemben ennek a modernizációs jobboldalnak kapitalistának, individualista-patriótának, pluralistának és közösséginek (szemben az államiassal) kellene lennie. Ma ott tartunk, hogy a magyar zárvány hatása a nyugati környezetben termékeny változásokat indíthat meg, de a nemzeti betokosodás miatt magyar áldozattal. Furcsa módon ismétlődik a sorsunk ún. nemzeti kézben is – de mivel a magyar történelem valójában mindig is a »kuruc« és a »labanc« magyarok harcának története volt, amelyben Szent Istvántól (kb. az első németestől) kezdve főleg a »labancoké« volt a termékenyebb álláspont, a »kuruc« mentalitás pedig általában kettős harcra kényszerítette a magyarságot (amelyben a nyugatellenesség mellett a másik pogány vagy délről, vagy keletről jött), a lényeg – a nemzeti modernizáció – mindig elmaradt. »Labanc« kézen nem volt nemzeti-autonóm, »kuruc« kézen nem volt modernizáció. Orbán a mai »kuruc« vezérünk, a »labancokat« nagyjából kiirtották, a nemzeti modernizáció pedig változatlanul késik. De a Nyugatnak megint jobb lett egy kicsit miattunk.”