Lehetőség a válságban

„A nyűglődésből pedig igazán elege van mindenkinek. Németország takarékon van, amit az Európában és a világban betöltött szerepét tekintve nem engedhet meg magának. Sem a sürgető belpolitikai kérdéseket, sem az illegális bevándorlók tömege okozta problémákat, sem a külpolitikai kérdéseket nem tudja érdemben kezelni. Minden nap számít, de bármilyen kormány is lesz végül Berlinben, a megalakulására nem számíthatunk március előtt. Abban persze azért elég biztosak lehetünk, hogy a kancellárt akkor is Angela Merkelnek fogják hívni, de ha olyan nagyvadakkal kell szembenállnia, mint Donald Trump amerikai, vagy Recep Tayyip Erdoğan török elnök, nem mindegy, hogy ügyvivő vagy »rendes« kancellár éppen. Márpedig Washington óriási nyomást helyez Németországra, hogy keményítsen be Észak-Koreával szemben, Erdoğannal ott a menekültpaktum és a bebörtönzött német újságíró egyre aggasztóbb ügye, no meg Emmanuel Macron francia köztársasági elnök is idegesen toporog már, hogy mi lesz az uniós reformterveivel.

A szeptemberi választás, ahol a gyengülést elsősorban Merkel migrációs politikájának szokás betudni, nehéz helyzetbe hozta bajor szövetségesét is. A Keresztényszociális Unió (CSU) választási eredményét óriási kudarcként értékelték, s a friss mérések szerint is történelmi mélyponton van a párt, amely régóta megosztott Horst Seehofer tartományi kormányfő és CSU-elnök, valamint Markus Söder tartományi pénzügyminiszter rivalizálása, személyes ellentéte miatt. Most úgy döntöttek, szétválasztják a pártelnöki és a kormányfői tisztséget. Ha véget ér a berlini kormányalakítási mizéria, szóval optimista becslések szerint valamikor 2018 első negyedévében a pártot továbbra is Seehofer, a kormányt viszont Söder fogja vezetni.”