„Az alábbiakban tíz okot próbálunk felvázolni, amelyek átfogó magyarázatát adhatják a Fidesz 2017-es sikerének, megérkezésének a társadalom közepébe. Lehet, egyesek legyintenek majd, hogy ez csak »fideszes sikerpropaganda«, a tizenkét éve alakult Nézőpont Intézet gondolatait kormánykritikus körökben sokszor sajnálták már így le. Sebaj, a szemellenző viselete még nem jelenti azt, hogy nincs látnivaló.
1. Elsőként a kormányváltó hangulat hiányát kell kiemelni. Természetesen függ a kutatási kérdéstől is a kinyerhető válasz, nem mindegy, hogy új kormány alakításának vágyát vagy a jelenlegi kormány bukásának óhaját firtatjuk, mégis egyértelmű, hogy az ellenzéket nem segíti felhajtóerő, nincs elemi társadalmi igény a változtatásra. Ezt támasztja alá, hogy a magyarok csaknem fele egy közvetlen miniszterelnök-választáson megerősítené Orbán Viktor mandátumát, s egyébként a választópolgárok kétharmada (nagyjából a választáson résztvevők aránya) a Fidesz győzelmét várja. Mindez önbeteljesítő jóslatként is hathat.
2. Másodikként az alternatívahiány említhető. Feltűnő, hogy az ellenzéki pártok ősszel nem is akarták elhitetni, egy-két szerénytelen miniszterelnöki önjelölést leszámítva, hogy tavasztól átvennék az ország irányítását, s hogy ehhez volna bármilyen tervük. Az újraalkotmányozás vágya csak Gyurcsány Ferencben ég, de ma már ő is ritkán beszél róla. Az identitásában megzavart Jobbiknak nincs világos programja, az sem lenne meglepő, ha tavasszal neoliberális elképzeléseket mutatna be. Az MSZP pedig Botka László után is a »fizessenek a gazdagok« követelésével tántorítja el a még megmaradt középosztálybeli szavazóit. Ez alternatívának édeskevés. (...)
10. Végül talán a siker legfontosabb oka, hogy a magyarok úgy érzik, a kormány hatékonyan képviseli és védi a nemzeti érdekeket. A közép-európai országok összefogása, amelyben Budapestnek tagadhatatlanul nagy szerep jut, ma Magyarországnak az unión belüli kétszázalékos lakosságarányánál nagyobb befolyást biztosít, s így szembe tud szállni a nyilvánvaló érdeksérelmekkel és a kettős mércével is.”