Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
A populizmus nem rák, hanem a következetlen, tétova és utat tévesztett vezetés eredménye.
„Angela Merkel inkább nem kormányozna kisebbségben, jobban szeretné, ha újra urnákhoz szólítanák a németeket, hátha a következő voksolás után kialakuló erőviszonyok azt eredményezik, könnyebben tudja megpuhítani az aprócska pártok vezetőit. Akkor pedig felderül a nap Németország felett, s ezzel az egész Európai Unió is fellélegezhet. Legalábbis ez a forgatókönyv, a helyzetet így is lehet elemezni.
Ha viszont azt nézzük, hogy Nagy-Britanniában kisebbségi kormány működik egy északír párt külső – és nagyon drága – támogatásával, Spanyolországban a király határozata alapján kellett kiírni a választásokat, mert a pártok képtelenek voltak megegyezni a koalícióban, Ausztriában és Csehországban ma is folynak a tárgyalások, utóbbi helyen nyolc párt képviselői ülnek a parlamentben, Hollandia háromnegyed év után tudta összekovácsolni a négypárti koalíció recsegő-ropogó építményét, amellyel senki se lett boldog, Belgiumban a kettős társadalom miatt értelmét veszítette az ország kormányának intézménye, de világrekordot döntött az 541 napon át tartó civakodással, Olaszországban a kormányt vezető személyek mögött ott rejtőznek a népszavazásba belebukott Renzi-kormány tagjai s a kilencvenhárom évesen is roppant erős Giorgio Napolitano, Írországban kisebbségi kormány működik, s készül a brexitre, más kép tárul a szemünk elé.
Eközben minden egyes fősodratú párt és a hozzá kötődő média attól retteg, hogy a populista pártok előretörnek, és felborítják a rendszert.
Ezért tüneti kezelésként a populistákat szapulják, elutasítják a velük való közösködést, s azt gondolják, a populista erők olyan rákos sejtek, amelyek ellen küzdeni kell, kiirtani őket a társadalom egészséges testéből.
Csakhogy a populizmus nem rák, hanem a következetlen, tétova és utat tévesztett vezetés eredménye. Demokratikus eszközökkel nagyon könnyen el lehet jutni a teljes összeomlásig, hogy tálcán kínálja a nagyon jót akaró, de rosszat cselekvő politikai elit a hatalmat a radikálisoknak, mert egyszerűen nem tud mit kezdeni az országgal. Az önmagát egyedül demokratikusnak és kizárólagosnak tekintő pártok vezetői egymás hátát lapogatva sajnálkoznak az ásatag gondolkodású nép butaságán.”