2018-ban viszont nemzetünk, a magyar nemzet erejét kell felmutassuk.
„Fontos, mondhatni sorsfordító esztendő áll az erdélyi magyarság előtt. Persze, szenvedésekkel, na meg örömökkel tarkított kicsi magyar világunkban minden nap fontos, minden nap meg kell küzdenünk a már kivívott, s még kivívásra váró jogainkért, céljainkért, álmainkért, 2018-ban viszont nemzetünk, a magyar nemzet erejét kell felmutassuk.
2018 december elseje Erdély elcsatolásának napja. Száz éve lesz annak, hogy Románia valóra váltotta nemzetállami ambícióit, ugyanakkor száz éve lesz annak, hogy elfelejtette a Gyulafehérváron tett nemes ígéreteit, s mi magyarok – etnikai kisebbségként – azóta is kénytelenek vagyunk elkeseredett harcot vívni identitásunk legapróbb morzsájáért is.
2018 viszont remek alkalom arra is, hogy hallassuk hangunkat, hogy megmutassuk, mit tettünk le az asztalra száz esztendő alatt, s hogy még mindig itt vagyunk, és itt is leszünk, hogy számon kérjük az ígéreteket. Ezt viszont csak úgy tudjuk elérni, ha egységesek vagyunk, ha nemzetben gondolkodunk, nem pártokban, s ha nem mondunk le önmagunkról, saját sorsunk alakításáról. Kossuth Lajost idézve »még mindent meg lehet menteni, veszve csak azon nemzet lehet, amely lemondott önmagáról.«”